Betti barátnőmmel eldöntöttük, végre csinálunk magunknak egy csajos estét, és csak mi ketten belevetjük magunkat a győri éjszakába. Végre nem koncert (persze azt is szeretjük), hanem igazi diszkó, ahova lehet csiniben menni, gagyi zenékre lötyögni és pezsgőt inni.

Erkó lovagiasan felajánlotta, hogy elvisz minket (megjegyzem, szerintem ettől ő még nem papucs!), így nem kellett a kormányba kapaszkodva keresgélnem a helyet, és ledönthettem néhány pohár alkohol tartalmú italt is.

Hamar odaértünk, szinte üres volt a hely. La Torre. Egyszer már voltam itt Erkóval, erre akkor eszméltem rá, mikor beléptünk. A pincér - látva hogy két szőke nő tanácstalanul toporog az ajtóban - egy pillanat alatt ott termett és asztalt ajánlott. Hm, ez szimpi. :)

Meglepetésünkre egy zenekar szerelt a táncparkett szélén, de elszállt az aggodalmunk, mikor próbálni kezdtek. Ők voltak a Jam, akik kellemes, táncikálós zenét játszottak, méghozzá nagyon is igényesen. Közben fent ment a karaoke, ami már kevésbé volt kellemes. A macskanyávogás és a kutyanyüszítés ritmustalan egyvelegeként tudnám jellemezni.

Rendeltünk egy üveg pezsgőt, és a dj is elkezdte pörgetni a lemezeket. Volt Abba, Snap, Ace of Base, Dr. Alban és Milli Vanilli. Őrület! Újra 14 évesnek éreztem magam, és talán Bettike is élvezte, bár ő nem emlékezett ezekre a számokra. Persze, mert amikor ezek mentek, ő kb. akkor tanult olvasni. :)

Nem telt el sok idő, és erre számítottam is valahol: kezdtek nyomulni a pasik. Én voltam a "szerencsés", aki az elsőt kifogta, aztán jött a többi:

1. A lúzer: Anyu vasalta (és vette) az ingét, a frizuráját feltehetőleg egy órán keresztül igazgatta a tükör előtt, de így sem sikerült levetkőzni a 90-es évek berögződött divatját. Frissen borotvált arc, bárgyú mosoly, álintelligens közeledés: "Szia, táncolnál velem? Ez cha-cha-cha, ismered?" Nyeeeee. "Köszi, de inkább a barátnőmmel táncolnék."

2. A normális: Kettes számú versenyzőnk meglepően normális volt, kicsit irigyeltem is Bettit. "Szia, meghívhatlak egy italra?" Válasz: "Köszi, inkább nem." Srác: "Ezek szerint van barátod?" Betti: "Igen, van". "Kár, pedig szívesen megismertelek volna". Srác el. Így kell ezt fiúk. :) Igaz, most nem jött be, de egy egyedülálló csaj biztosan értékelné ezt a fajta hozzáállást.

3. A bunkó: Hevesen táncol a parkett közepén, mindenkit fellök (mellesleg seggrészeg), és ostobán vigyorog bárkire, akinek nem pénisz van a lába között. Próbál taperászni, de nehezen koordinálja magát, ezért néha férfiakat nyúlkál. Szánalmas barom.

4. A menő: Rendszerint kigyúrt, kopasz, izompólót visel, vastag ezüstlánc lóg a nyakában (aranyra nem telik). A hátad mögé oson és tánc közben hozzád simul. Úgy megijedsz tőle, hogy kiesik a pohár/cigi a kezedből. Na most ki az, akinek ez bejön? De komolyan.

5. A macsó: Magabiztosan jár-kel a szórakozóhelyen, mindenhol ott van és mindenkit ismer. Feltűrt ingnyak, sok parfüm. Szempillantás alatt ott terem melletted, átkarolja a vállad, és közli veled, hogy "jól nézel ki bébi", majd sejtelmesen eltűnik. Ha szerencséd van, nem jön vissza újra.

6. A rokker: Véletlenül tévedt a helyre. Nem is tetszett neki, ezért gyorsan gallyra vágta magát, remélve, hogy így elviselhetőbbé válik számára Szűcs Judit és Fenyő Miklós örömzenéje. Ő egyszerűen eléd áll, és meredten bámul. Hol rád, hol a söröskorsójára. Összetúrja a hajad, mert azt gondolja, hogy ez jópofa dolog, közben árnyaltan arra utal, hogy minden nő kurva. Mert ő igazi férfi. Szerencsére annyira részeg, hogy ha egy méterrel arrébb állsz, már nem talál meg.

Hát így szórakoztunk mi. Közben megjelent Feró, aki mint egy jóságos, mackóbőrbe bújt, védelmező testőr figyelt ránk, türelemmel megvárta, hogy végre megunjuk a táncolást, megigyuk a második üveg pezsgőnket, és  hazaszállított minket hajnali 3-kor. Egy igazi úriember! :)

Jól szórakoztam, örülök, hogy elmentünk. Másnap persze nehéz volt felkelni, és háromfogásos kaját rittyenteni. Na de erről a következő posztban. :)