Tegnap este elgondolkodtam. Más szemmel nézntem a világot, olyan dolgokat, érzéseket fedeztem fel, amelyekkel eddig nem találkoztam. A kulcsszó: migrén. Hogy mi volt az oka (időjárási front, fáradtság) teljesen lényegtelen.

A fájdalom lassan és alattomosan borította el a fejem, 8 óra körül már csak arra bírtam koncentrálni, hogy az agyam minden egyes pontja lüktet. Minden hang és rezzenés, minden mozdulat kínszenvedés volt. Kivánszorogtam a fürdőszobába egy vizes törölkötőért, füldugót tettem a fülembe, begubóztam az ágy sarkába és vártam, hogy vége legyen. Próbáltam meditálni, kilépni a testemből. Egy pillanatra sikerült is azt gondolni, hogy én nem én vagyok, és a fájdalom csupán egy történés. Aztán jött egy kamion, az ágy megremegett alattam, és folytatódott a rémálom. Most éreztem először, hogy a 85-ös főút mellett lakni igenis SZAR, és hogy az autók okozta padlóremegés nem vicces. Lélekben virágos réten járni mindig megnyugtató, de most csak a méhek fülzúgató dongását és a szél éles süvítését hallottam. Az agyam időnként jelezte, hogy ott van, ahol lennie kell - mintha a szívem lett volna, forrón dobogott mindkét féltekén.

Erkó megmentett egy erős fájdalomcsillapítóval, lassan elaludtam. Este 11-kor felébredve elszállt minden kínom, bajom, és boldog voltam. Köszönöm, migrén, hogy újra értékelhettem, milyen jó jól lenni.