life in pink & red

Szép első bejegyzés, jó évkezdés.

A történet ott kezdődik, hogy tavaly (2008) november 19-én anyósjelöltemmel kimentünk a csornai piacra szőnyeget venni. Lelkesek voltunk, meg hát kariajcsi lesz, a románoknál meg vannak szép darabok, alkudni is lehet. Hát ahogy ott nézelődtünk, odajött egy hölgyike, aki először dicsérte, majd leszólta a szőnyegeket. Kiderült, hogy övé a szomszéd stand, ahol rongyszőnyegeket árul. Hm. Megnéztük, tetszett, az ár is megfelelt. Nagy méret kellett, az sem probléma, összevarrjuk - mondta. (Csak hogy érthető legyen, 70cm-es darabokat gyártanak, bármilyen hosszúságban, nekünk 210x260cm kellett.) Megegyeztünk a színekben, letettük a foglalót, és boldogan újságoltuk a család többi tagjának, hogy milyen szuper üzletet kötöttünk, és de jó szőnyegünk lesz.

Eddig szép és jó, aztán kezdődtek a gondok.

1. A megrendelés után pár nappal csörgött a telefonom, a szőnyeges volt, a főnök. Előadta, hogy a kolléganő rosszul számolt, és nem 7820, hanem 13770Ft lenne a szőnyeg. Jaaa, hát, lehet, végülis tényleg kevésnek tűnt a hölgy által kiszámolt összeg. Mindegy, így is jó lesz, még ennyiért is megéri.

2. A következő hívás még meglepett, amikor a főnök közölte, hogy nem jó a szín, amit kiválasztottunk, mert azzal nem jön ki a minta, ha össze akarjuk varratni. Meg nincs is olyan színű anyaguk. Jó, akkor legyen egyszínű, jó lesz úgy is.

3. Ez a pont több telefonhívást is takar, lényeg, hogy az anyag elfogyott, nem érkezett meg, várni kell, elnézést, stb. Kezdett elfogyni a türelmünk, és az is felmerült bennünk, hogy visszakérjük a pénzt. (Kár, hogy nem tettük.) Karácsony előtt ezt a főnök is felajánlotta, de én türelmes ember vagyok, így beleegyeztem, hogy januárra készül el a szőnyegünk.

4. A csúcsok csúcsa, hogy megrendelésünk után két hónappal egy zsákban, összetekerve megkaptuk a szőnyeget. Hurrá, nagy öröm, végre! Otthon lelkesen bontottuk ki, de hamar úrrá lett rajtunk a döbbenet: három darab szőnyeget kaptunk, három fehér csíkot! Nem hittem el, hogy ez velünk történik, legszívesebben felgyújtottam volna az egészet.

5. Erik kapta a telefont, hívta a fószert, aki persze nem tudta, miről van szó, úgyhogy megegyeztek, hogy másnap visszahívja. Azóta is hívja…

6. Már csak hab a tortán, hogy nem hogy kedvezményt nem kaptunk, de pofátlan módon felfelé kerekített az eladó, így ötven forinttal többet fizettem. Röhejes összeg, nem is ez a lényeg, de nekem így is lesült volna a bőr a képemről, és minimum 30%-ot engedtem volna, csak mert elb*sztam, én, nem más, és rendbe kellene hozni, mert nem kelti jó híremet… Számla nuku, eggggyértelmű.

Konklúzió: egy naiv barom vagyok, amiért a fentieket toleráltam, megértettem, elhittem. Hittem az emberi jóindulatban, és nem gondoltam, hogy ebben az országban tényleg mindenki lop, csal, hazudik, mindegy, mi az ára. Hülyének gondoltok? Nekem mégis jól esik, hogy nem vagyok gyanakvó, rosszindulatú és számító. Többnek és tisztábbnak érzem magam tőle. Biztos van olyan hely a világban, ahol ezt értékelik, és mostantól minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam.

Ja, és ahol ne vegyetek szőnyeget: T. Tamás Bt, 8500 Pápa, Nagyváradi utca 48.