Régebbi sztori, de ha már eszembe jutott, ezzel kezdem.
Augusztus 12-én délután elindultunk a párommal kirándulni, és az egyik közeli faluban (Ihászon) majdnem elütöttünk egy kismacskát! Mert a bolond az út közepén feküdt! Visszanéztem, a többi autó is kerülgette, ő pedig meg sem moccant. Visszafordultunk, hogy megnézzük, nincs-e valami baja, meg hát mégsem maradhat ott az út közepén... Szegényke, ahogy megálltunk, jött oda hozzánk - illetve próbált, mert a két hátsó lába béna. (Lehet, hogy elütötték, vagy így született?) Szóval, csak húzta magát, ahogy csak bírta. Megállapítottuk, hogy iszonyú helyes kis macsek, nem fáj semmije, és örül nekünk, mert dorombol ezerrel. Mivel nem volt szívünk otthagyni, hazahoztuk... Most van egy imádnivaló kiscicánk, aki testi fogyatékossága ellenére nagyon vidám kis jószág: nézelődik, játszik, eszik, alszik, dorombol. Mi pedig örülünk, hogy megmentettük. Még az is lehet, hogy egyszer teljesen meggyógyul. Az állatorvos szerint 20% esélye volt, hogy helyrejön a lába. Képzeljétek, már majdnem teljesen helyrejött! Cafatka lett a neve. :-)
A tanulság tehát: ha megteheted, hogy jót tegyél, tedd meg, mert az jó!!! :-)
Augusztus 12-én délután elindultunk a párommal kirándulni, és az egyik közeli faluban (Ihászon) majdnem elütöttünk egy kismacskát! Mert a bolond az út közepén feküdt! Visszanéztem, a többi autó is kerülgette, ő pedig meg sem moccant. Visszafordultunk, hogy megnézzük, nincs-e valami baja, meg hát mégsem maradhat ott az út közepén... Szegényke, ahogy megálltunk, jött oda hozzánk - illetve próbált, mert a két hátsó lába béna. (Lehet, hogy elütötték, vagy így született?) Szóval, csak húzta magát, ahogy csak bírta. Megállapítottuk, hogy iszonyú helyes kis macsek, nem fáj semmije, és örül nekünk, mert dorombol ezerrel. Mivel nem volt szívünk otthagyni, hazahoztuk... Most van egy imádnivaló kiscicánk, aki testi fogyatékossága ellenére nagyon vidám kis jószág: nézelődik, játszik, eszik, alszik, dorombol. Mi pedig örülünk, hogy megmentettük. Még az is lehet, hogy egyszer teljesen meggyógyul. Az állatorvos szerint 20% esélye volt, hogy helyrejön a lába. Képzeljétek, már majdnem teljesen helyrejött! Cafatka lett a neve. :-)
A tanulság tehát: ha megteheted, hogy jót tegyél, tedd meg, mert az jó!!! :-)
