Tegnap volt szerencsém végre eljutni aerobic edzésre, amit inkább tornának mondanék. Ezer éve nem voltam, gondoltam, itt az ideje mozogni egy kicsit. Nem mintha fogyni akarnék, szerencsére nincs bajom az 53 kilómmal, de jó egy kicsit ugrabugrálni.
Szóval, rávettem anyumat, hogy menjünk. Mikor beléptünk a régi iskolámba, rögtön nosztalgikus hangulatom támadt. Nem voltunk sokan, de szinte mindenkit ismertünk, még a tornát is ugyanaz a nő tartotta, aki régen. Ugyanazok a gyakorlatok (jól megizzadtunk!), és ugyanaz a zene! A kedvencem: "I'm your Tamagochi, I'm happy, that you love me!" :-)) Aztán a kazettás magnóból felcsendültek Kozsó dallamai is, volt Padödő, meg Mr President!
Kedden is megyünk! :-)
Szóval, rávettem anyumat, hogy menjünk. Mikor beléptünk a régi iskolámba, rögtön nosztalgikus hangulatom támadt. Nem voltunk sokan, de szinte mindenkit ismertünk, még a tornát is ugyanaz a nő tartotta, aki régen. Ugyanazok a gyakorlatok (jól megizzadtunk!), és ugyanaz a zene! A kedvencem: "I'm your Tamagochi, I'm happy, that you love me!" :-)) Aztán a kazettás magnóból felcsendültek Kozsó dallamai is, volt Padödő, meg Mr President!
Kedden is megyünk! :-)
