Nem voltam ám én mindig ilyen. Kamaszkoromban pl. folyton felvágtam az ereimet, feketében jártam, és mindig sírtam, meg szomorú voltam valamiért. (Már akkor emós voltam, mikor az irányzatot még fel sem fedezték! :-)) Sokmindenen keresztülmentem, és megtanultam értékelni a jó dolgokat. Igyekeztem észrevenni azt, ami (és aki) boldoggá tesz.
Így jöttem rá arra is, hogy a fényképezés különösen pozitív hangulatba bír hozni. Ha felfedezek valamit, ami izgalmasabb az átlagos dolgoknál, rögtön előkapom a telefonom, és már villantok is! (Sajna, nincs fényképezőm, de szerencsére a telcsim elég jó képeket csinál.) De ez nem elég! A fénykép akkor fénykép, ha előhívatjuk, és szépen albumba tesszük. A képeket természetesen időrendben és feliratozva kell elhelyezni, hogy aztán mélázós estéken a kényelmes fotelben ülve lapozgatni lehessen.
Egy kis "okossszág":
Mielőtt feltalálták a fényképezőgépet, az ember különféle módokon igyekezett megörökíteni önmagát és a környezetét. Azt hiszem, a barlangrajzokkal kezdődött minden. Aztán jöttek a festékek, a papírusz, meg a grafit. A 18. századtól kezdve már nem csak a rangos emberek kiváltsága volt portrét készíttetni magukról, a polgárok is szívesen álltak modellt egy-egy festőnek. Hogy a szegényebb polgárok számára is elérhető legyen az önarckép-készíttetés, egyszerű és olcsó megoldásra volt szükség. Így jött létre pl. az árnyékkép. A 18. század végén már fotós árnyképekkel is találkozhattak a jóemberek.
A fényképezőgép őse a camera obscura (latinul, sötét kamra). Tök érdekes, otthon is ki lehetne próbálni - ha taljesen elsötétítünk egy valamit (alap esetben egy szobát), és egy kis lyukat fúrunk a falba, a külvilág képe (fordítva) a szemközti falra veződik. Ezt egy dogozzal is megcsinálhatjuk, belülre meg teszünk egy fényérzékeny papírt, és kész is a fénykép! :-)
No de visszatérve kis történelmi áttekintésünkhöz, a kísérletezés itt korántsem ért véget. Az emberek minél valósághűbb ábrázolást akartak, ezen igény kielégítésére több kutató is vállalkozott. A francia Daugerre nevű fazon által készített daugerrotípiát tekintjük a fotó elődjének. Találmányának lényege, hogy "fényérzékeny ezüstjojid lemezen egy nátriumvegyülettel rögzíti a képet". (Érti ezt valaki?) :-) A fényképészet megszületésének napját 1839. augusztus 19-én "ünnepeljük", ugyanis ekkor ismertette a francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia a daugerrotípia módszereit.
Hát, ennyit a témáról dióhéjban. Ma már hihetetlen széles a választékban találkozhatunk a különféle fényképezőgépekkel. Szerintem külön tudomány kiigazodni azon, melyik mit tud, és mire jó.
Minden esetre, ha amatőr vagy, mint én, nem kell rögtön belemerülni a gépekkel való megismerkedésbe. (Már csak azért sem, mert ha önmagad felvidítása a cél, könnyen kedvedet szegheti, ha nem megy rögtön és azonnal minden!) A fótózásban az a lényeg, hogy észrevedd a szép és különleges dolgokat. A fotó maga szintén lényeges, hogy számodra szép és sokatmondó legyen. Ha elmosolyodsz, mikor megnézed, elérted az eredményt! A művészkedés már egy következő lépcső, de hogy magadnak és szűkebb környezetednek örömet szerezz, nem kell feltétlenül továbblépni!
Jó fotózást! :-)
