Az előbb ment el az üzletem előtt a volt főnökasszonyom, akinek a kocsmájában dolgoztam egyik nyáron. Akkor még a férje vezette a helyet. Nagyon rendes ember volt, csak azt hiszem, kicsit sokat ivott... Sok barátja volt, és minden este későig bent voltak, beszélgettek, sörözgettek, borozgattak. Egyszercsak megtörtént a baj. Hirtelen a főnök meghalt, egyik napról a másikra. Mintha hallottam volna egyszer, hogy figyelmeztette az orvos, de nem vette komolyan. Fiatal volt, negyvenvalahány éves. A felesége addig is éjt nappallá téve dolgozott, most meg a nyakába szakadt az egész kocsma vezetése is. A haját feketére festtette, és már nem mosolygott annyit. Azt hittem, szegény teljesen magára maradt. Ennek már pár éve...
De most jó volt újra látni, megnyugodtam, hogy a tragédiák után is alakulhatnak jól a dolgok. A férje egyik barátjával ment be a boltba - szemmel láthatóan nincs köztük semmi -, aki segített neki bevásárolni. Láttam, hogy őszinte, baráti kapcsolat van közöttük, és tudom, hogy az az ember a férj iránti tiszteletből is a feleség mellé állt. Szép dolog. Ezek szerint a tragédia óta a barátok nem hagyták cserben az asszonyt. Ezek az igazi emberi kapcsolatok! :-)
De most jó volt újra látni, megnyugodtam, hogy a tragédiák után is alakulhatnak jól a dolgok. A férje egyik barátjával ment be a boltba - szemmel láthatóan nincs köztük semmi -, aki segített neki bevásárolni. Láttam, hogy őszinte, baráti kapcsolat van közöttük, és tudom, hogy az az ember a férj iránti tiszteletből is a feleség mellé állt. Szép dolog. Ezek szerint a tragédia óta a barátok nem hagyták cserben az asszonyt. Ezek az igazi emberi kapcsolatok! :-)
