Kicsit furcsának tűnhet, amit most írni fogok, de én alapvetően hiszek abban, hogy mindenkivel szót lehet érteni. Olykor (ha a hangulatom is megfelelő) azzal szórakozom, ha bejön a boltba egy nehéz ügyfél, hogyan tudom megpuhítani.
Jómúltkor bejött egy középkorú nő, aki valamiért borzasztóan morcos volt. Ahogy elnéztem, alapból ilyen lehetett, de hirtelen elhatároztam, hogy megpróbálom mosolyra bírni. Nem voltam tolakodó, és hülye poénokat sem sütöttem el, egyszerűen megpróbáltam ráhangolni magam a stílusára. Alapvetően cinikus-fikázós-beszólogatós típus volt, én meg adtam alá a lovat. Persze miután egyetértettem vele, gyorsan felmutattam valami pozitívumot is, csak úgy finoman, észrevétlenül, és hopp, már beszélgettünk is! Olyannyira megnyílt, hogy a végén még a családjáról is szó esett, és közben mosolygott! Igeeen, én nyertem!!! :-)
No de nem is erről akartam mesélni, hanem egy különös ismerősömről, akit kis városomban senkinek nem kell bemutatni. Egyetlen hajléktalanként éldegél közöttünk, szinte nap mint nap felbukkan a belvárosban a Báró. Nem túl tolakodó, nem állít le mindenkit az utcán, hogy adjanak neki ezt vagy azt, csak mászkál, betér egyik-másik kocsmába... Arra már nem emlékszem, mióta vagyok vele jobb viszonyban, arra viszont igen, hogy kislány koromban elég félelmetesnek tartottam, és igyekeztem minél messzebbre elkerülni. Ma már tudom, hogy ő nem egy gonosz szörnyeteg, aki elől el kell menekülni, ha feltűnik a horizonton.
Egyszer vettem egy doboz cigit magamnak, de nem olyat, amilyet szoktam, hanem mittomén, valami más márkájút. El is szívtam belőle egy szálat, de bűnrossz volt, így el is süllyesztettem a pult alá. Egyszer jött A Ferkó (ja, mert így hívják), kért egy szál cigit. Mondom neki, várjon, mert van itt valahol, és nekiadtam az egész dobozzal. Hogy kikerekedtek a szemei! :-) Annyira megörült az "ajándékomnak", hogy másnap hozott nekem egy csokit. A szép az egészben az (azon túl, hogy szerencsére megtehettem, hogy felajánlok egy egész dogoz bagót), nem szállt rám, és nem jött be minden nap pofátlanul, hátha megint leesik valami. Néha megjelenik, akkor adok neki egy százast - kávéra, vagy kajára.
Tegnap is találkoztam vele (jó régen láttam, azt mondja, tüdőgyulladása volt), adtam neki megint cigit, meg éhes is volt, hát egy százast is előkotortam. (Most őszintén, havonta egyszer, ez igazán nem sok!) Mivel ilyen rendes lány vagyok, cserébe nem minden napi ajánlatot kaptam: ha bárki bántani akarna, egy szavamba kerül, és elintézi! :-))) Úgyhogy aki nem akar összetűzésbe keveredni egy marcona külsejű úrral, az ne kössön belém! :-))))
Jómúltkor bejött egy középkorú nő, aki valamiért borzasztóan morcos volt. Ahogy elnéztem, alapból ilyen lehetett, de hirtelen elhatároztam, hogy megpróbálom mosolyra bírni. Nem voltam tolakodó, és hülye poénokat sem sütöttem el, egyszerűen megpróbáltam ráhangolni magam a stílusára. Alapvetően cinikus-fikázós-beszólogatós típus volt, én meg adtam alá a lovat. Persze miután egyetértettem vele, gyorsan felmutattam valami pozitívumot is, csak úgy finoman, észrevétlenül, és hopp, már beszélgettünk is! Olyannyira megnyílt, hogy a végén még a családjáról is szó esett, és közben mosolygott! Igeeen, én nyertem!!! :-)
No de nem is erről akartam mesélni, hanem egy különös ismerősömről, akit kis városomban senkinek nem kell bemutatni. Egyetlen hajléktalanként éldegél közöttünk, szinte nap mint nap felbukkan a belvárosban a Báró. Nem túl tolakodó, nem állít le mindenkit az utcán, hogy adjanak neki ezt vagy azt, csak mászkál, betér egyik-másik kocsmába... Arra már nem emlékszem, mióta vagyok vele jobb viszonyban, arra viszont igen, hogy kislány koromban elég félelmetesnek tartottam, és igyekeztem minél messzebbre elkerülni. Ma már tudom, hogy ő nem egy gonosz szörnyeteg, aki elől el kell menekülni, ha feltűnik a horizonton.
Egyszer vettem egy doboz cigit magamnak, de nem olyat, amilyet szoktam, hanem mittomén, valami más márkájút. El is szívtam belőle egy szálat, de bűnrossz volt, így el is süllyesztettem a pult alá. Egyszer jött A Ferkó (ja, mert így hívják), kért egy szál cigit. Mondom neki, várjon, mert van itt valahol, és nekiadtam az egész dobozzal. Hogy kikerekedtek a szemei! :-) Annyira megörült az "ajándékomnak", hogy másnap hozott nekem egy csokit. A szép az egészben az (azon túl, hogy szerencsére megtehettem, hogy felajánlok egy egész dogoz bagót), nem szállt rám, és nem jött be minden nap pofátlanul, hátha megint leesik valami. Néha megjelenik, akkor adok neki egy százast - kávéra, vagy kajára.
Tegnap is találkoztam vele (jó régen láttam, azt mondja, tüdőgyulladása volt), adtam neki megint cigit, meg éhes is volt, hát egy százast is előkotortam. (Most őszintén, havonta egyszer, ez igazán nem sok!) Mivel ilyen rendes lány vagyok, cserébe nem minden napi ajánlatot kaptam: ha bárki bántani akarna, egy szavamba kerül, és elintézi! :-))) Úgyhogy aki nem akar összetűzésbe keveredni egy marcona külsejű úrral, az ne kössön belém! :-))))
