Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy alábbi történet nem a képzelet szüleménye, az események valóban megtörténtek, a szereplő nevét saját (anyagi) biztonsága érdekében megváltoztattam.
András kisvállalkozó egy kisvárosban. Könyvelője precíz, pontos és megbízható. Mivel szeretnek mindent rendben és időben intézni, az adóbevallást is a február 15-i határidő lejárta előtt beküldték. Egy hónappal előtte. Ekkor még nem is sejtették, mekkora hibát követtek el…
A túl korai jelentkezés miatt az APEH munkatársai FELTÉTELEZTÉK, hogy András negyedéves áfás, akiknek a határidő ugye január 20. Az összeg természetesen nem lett január 20-ig befizetve, ezért utánanézés helyett, csupán a feltételezésekre hagyatkozva a Hivatal inkasszót tett András magánszámlájára. (Zárójelben jegyzem meg, erről megy a lakás- és a kocsitörlesztés.) Kezdődött a telefonálgatás, levelezgetés, amelyből kiderült, hogy az ellenőrző szerv SZERINT András a „küszöbérték fölé ment”, ezért csúszott át éves áfából negyedévesbe. Természetesen nem ment a „küszöbérték fölé”, tehát az állításuk nem igaz! Ezek után András részletfizetési kérelmet nyújtott be, amit ÁLLÍTÓLAG nem kaptak meg. (Érdekes módon a fax másolta a könyvelőnél van…)
Folytatódott a telefonálgatás, ilyen-olyan osztályra irányítgatás, mindenki hárította a feladatot, hogy a probléma megoldódjon. Végül egy hölgy fenyegető hangnemben közölte, hogy ne sürgessék őket, majd felháborodottan letette a telefont. Egyszercsak érkezett egy Határozat. Hurrá, hivatalos levél, reménykedés, hogy talán vége lesz a hercehurcának. A pofáraesések sorozata azonban nem ért véget, ugyanis a levélben a következő állt: András felejtse el a részletfizetést,, mert SZERINTÜK elhasználta az áfát, amit egyébként félre kellett volna tenni, nem szabadott volna befektetni az üzletbe. Mivaaaaan? A feltételes módban írott fogalmazvány megalázó hangvétele csak hab volt a tortán. Szó sem esett az inkasszóról, amit azóta sem oldottak fel, holott a pénz már rég rajta volt a számlán. (A lakástörlesztést a család segítségével sikerült rendezni.)
Fellebbezni
Végül levették a számláról az összeget is, amiért nyavalyogtak, de hát ez sem ment simán (ha nem első kézből hallom, nem hiszem el), mert X ezer forinttal kevesebbet vettek le VÉLETLENÜL. Inkasszó tehát továbbra is marad.
Most ott tartunk, hogy 4 hét után az a párezer forint is lekerült a számláról, feloldották a zárolást, úgy tűnik vége az ügynek. András persze majd szértobban az idegtől tehetetlenségében, mert Magyarországon az Apeh maga Isten hivatala, nincs felettes szerv, ahol jelenteni lehetne, esetleg megpendíteni valakinek, hogy fogyatékosok dolgoznak ott és szivatják a kisembereket.
És most eszembe jut, hogy ez egy Mosolyblog, ahol jó dolgok történnek. Hogy mi a jó ebben az egész történetben? Először is, hogy András mögött ott egy szerető, segítőkész család, akiknek szerencsére módjukban is állt segíteni.
A legjobb dolog viszont az, ha ezt a bejegyzést legalább annyian elolvassátok, mint az előzőt. Mert az azt tükrözi, hogy még nem vagyunk teljesen közönyösek. Hogy még van remény arra, hogy megváltoztassuk ezt a rendszert, mielőtt teljesen tönkretesz bennünket.
