Ma Szombathelyen voltam. Hogy miért, arról egy másik bejegyzés fog szólni. Lényeg, hogy elég hosszú az út, bőven van időm a buszon mindenféle ostobságon elmélkedni.
Láttam két fiút találkozni, és már jó előre kezet nyújtottak egymásnak. Aranyos baráti üdvözlés volt, látszott, hogy örültek egymásnak, és nem feszélyezte őket a másik megérintése. Tetszett. Aztán már kerestem a busz ablakából a lányokat, akik majd szintén előttem találkoznak, jajdejóhogylátlak-mosollyal az arcukon. Nem kellett sokáig várnom. Megvolt a bájvigyor, a műpuszi, épphogy csak összeértek az arcok. Lehet, hogy utána lehetne vájkálni, honnan jött és miért épült be a köztudatba ez az üdvözlési forma, de ezt fejtse meg most valaki más. Csak azon gondolkodtam, hogy mennyivel jobb lenne, ha a lányok is kezet foghatnának egymással, és az ellenkező nemmel is. A puszi néha kínos, nemakarom-dolog, és olykor túl közel kell engedni idegen embereket a testünkhöz, vagyis intim. Persze, vannak nők (és férfiak), akik rafináltan kifejlesztették a "puszi nélküli puszi" tudományát, így az ember észre sem veszi, hogy az illető nem az illemnek megfelelően cselekszik, vagyis, csak bájosan odatartja a pofiját, és cuppant egyet a levegőbe. Remélem, a barátaim nem értenek félre, szívesen cuppantok az arcukra, ha akarják, de egyrészt ezt feleslegesnek tartom, ha napi/heti rendszerességgel találkozunk, másrészt meg ők is tudják, hogy nem vagyok az a puszizkodós fajta lány.
Na mindegy, csak ennyi a mai monológ. Jó lenne, ha bevezetnék a női kézfogást (tudom, azért bizonyos helyzetekben előfordul), és eltörölnék az arconcsókolással járó köszönéseket. Ahh, mennyivel könnyebb lenne az élet! :-)
Ti mit gondoltok?
Láttam két fiút találkozni, és már jó előre kezet nyújtottak egymásnak. Aranyos baráti üdvözlés volt, látszott, hogy örültek egymásnak, és nem feszélyezte őket a másik megérintése. Tetszett. Aztán már kerestem a busz ablakából a lányokat, akik majd szintén előttem találkoznak, jajdejóhogylátlak-mosollyal az arcukon. Nem kellett sokáig várnom. Megvolt a bájvigyor, a műpuszi, épphogy csak összeértek az arcok. Lehet, hogy utána lehetne vájkálni, honnan jött és miért épült be a köztudatba ez az üdvözlési forma, de ezt fejtse meg most valaki más. Csak azon gondolkodtam, hogy mennyivel jobb lenne, ha a lányok is kezet foghatnának egymással, és az ellenkező nemmel is. A puszi néha kínos, nemakarom-dolog, és olykor túl közel kell engedni idegen embereket a testünkhöz, vagyis intim. Persze, vannak nők (és férfiak), akik rafináltan kifejlesztették a "puszi nélküli puszi" tudományát, így az ember észre sem veszi, hogy az illető nem az illemnek megfelelően cselekszik, vagyis, csak bájosan odatartja a pofiját, és cuppant egyet a levegőbe. Remélem, a barátaim nem értenek félre, szívesen cuppantok az arcukra, ha akarják, de egyrészt ezt feleslegesnek tartom, ha napi/heti rendszerességgel találkozunk, másrészt meg ők is tudják, hogy nem vagyok az a puszizkodós fajta lány. Na mindegy, csak ennyi a mai monológ. Jó lenne, ha bevezetnék a női kézfogást (tudom, azért bizonyos helyzetekben előfordul), és eltörölnék az arconcsókolással járó köszönéseket. Ahh, mennyivel könnyebb lenne az élet! :-)
Ti mit gondoltok?
