Szégyellem magam, amiért most tudtam csak meg, hogy Horváth Elemér, a világhírű, sokszorosan elismert költő csornai származású. Meg is fogadtam, hogy megveszem egy könyvét, mihelyst könyvesbolt-közelbe kerülök.
Az elhatározás még erősebbé vált bennem, mikor nagymamámtól rákérdeztem, ismerte-e. Hát, nem annyira, de emlékszem azért rá - mondta. Viszont megtudtam tőle, hogy Horváth Elemér akár nagyapám jóbarátja is lehetett volna, hiszen kisiskolás korukban egy padban ületek. Sajnos, a papám már nem él, így nem tudom tőle megkérdezni, miket játszottak, csintalankodtak együtt. Vajon miről beszélgethettek? Együtt csinálták a házi feladatot? Volt már jele annak, hogy Elemér kivételes tehetség? Érdekes lett volna többet tudni a múlt ezen részéről, az emberekről, de attól tartok, hogy erről már lemaradtam. (Hacsak magától a költőtől nem kérdezném meg. Hm.)
Nagyapám szörnyen szegény családból származott, és sanyarú gyermekkora volt. Megkönnyezem, mikor eszembe jut, hogy hatévesen, egyedül kiküldték a határba teheneket őrizni, azok meg elszabadultak, és nem tudta őket összeterelni. Annyira megijedt, sírva futott haza, otthon meg még jól el is verték, mert nem vigyázott rendesen az állatokra. Hát ilyen gyerekkora volt, néha mesélt róla.
Csak négy osztályt járt ki, ha jól tudom, de ezek szerint rendes padtársa volt. Ez a tudat valahogy jó érzéssel tölt el.
Az elhatározás még erősebbé vált bennem, mikor nagymamámtól rákérdeztem, ismerte-e. Hát, nem annyira, de emlékszem azért rá - mondta. Viszont megtudtam tőle, hogy Horváth Elemér akár nagyapám jóbarátja is lehetett volna, hiszen kisiskolás korukban egy padban ületek. Sajnos, a papám már nem él, így nem tudom tőle megkérdezni, miket játszottak, csintalankodtak együtt. Vajon miről beszélgethettek? Együtt csinálták a házi feladatot? Volt már jele annak, hogy Elemér kivételes tehetség? Érdekes lett volna többet tudni a múlt ezen részéről, az emberekről, de attól tartok, hogy erről már lemaradtam. (Hacsak magától a költőtől nem kérdezném meg. Hm.)
Nagyapám szörnyen szegény családból származott, és sanyarú gyermekkora volt. Megkönnyezem, mikor eszembe jut, hogy hatévesen, egyedül kiküldték a határba teheneket őrizni, azok meg elszabadultak, és nem tudta őket összeterelni. Annyira megijedt, sírva futott haza, otthon meg még jól el is verték, mert nem vigyázott rendesen az állatokra. Hát ilyen gyerekkora volt, néha mesélt róla.
Csak négy osztályt járt ki, ha jól tudom, de ezek szerint rendes padtársa volt. Ez a tudat valahogy jó érzéssel tölt el.
Horváth Elemér: Randevú
csornán – keleteurópai kisváros –a nemzeti hősről elnevezett utcában
egyébként teljesen normális lakóhely
él egy kislány akit eddig észre sem vettek a felnőttek
(a rousseau-i értelemben természetes)
de most 15 s 16 között
ahogy kilép a kiskapun
és be a történelembe
a feszültség rögtön nyilvánvaló
az egyetemista aki elkíséri tejért
kissé regresszív módon visszalép
eluard s aragon verseiből
a tejeskanna és a lány közé
s elindulnak a jövőbe
amely ebben a pillanatban minden egyébnél fontosabb
s még nem is létezik
