Előfordul, hogy az embernek rossz napja van. Nem történik semmi különös, csak éppen semmi sem jó. Legszívesebben egy lakatlan szigetre menekülnél, de nem teheted, mert dolgoznod kell, mosolyogni, megtenni mindazt, amit mások elvárnak tőled. Ez van. Biztosan láttatok már olyan filmet, amiben a főszereplő élete tragikus szakaszához érkezik, és miközben körülötte vidáman süt a nap, ő egy esőfelhő alatt áll, egymagában, és szakad rá az "égi áldás".
Hát ma pontosan ez történt velem is. Gyanútlanul állok az üzletem előtt, tőlem 5 méterre verőfényes napsütés, egyszer csak csöpögni kezd az eső a fejemre. Nézek fel, sehol egy komoly felhő, és az ötméteres sugarú körön kívül még mindig süt a nap... Odébb megyek - biztosan ott is esik, csak rosszul látok. De nem.
Akkor lepődtem meg igazán, mikor a szomszéd lány odalépett mellém, és hasonlóan értetlenkedve nézett fel az égre.
Ez tényleg egy rossz nap... :-)
