Tegnap olvastam a Fika blogon egy pontosan ellenkező címmel ellátott posztot. A leírtakkal egyet is értek, sajnos, nekem is volt már tapasztalatom bunkó eladókkal.

Amiről viszont írni szeretnék az az érem másik oldala. A legtöbb eladó nem hiszem, hogy pusztán a kevés fizetése miatt válik szociálisan érzéketlenné, adott esetben bunkóvá, mintegy robotként funkcionálva a pult/kassza mögött. A vásárlók viselkedése egy idő után olyan határozottan lendíti ki az embert a mindennapi kedves hozzáállásból, hogy egyszerűen ép ésszel fizikai képtelenség mosolyogva tűrni a megaláztatásokat.

Nyilván kiderült, hogy magam is eladóként dolgozom - kényszerpálya (két diplomával), de jó pálya. Szeretem, mert a magam ura vagyok, és mert lelkiismeretesen tudom kezelni az üzleti ügyeket úgy, ahogy nekem tetszik, és nem egy elnyomó főnök utasítására cselekszem. Valóban az is a feladataim közé tartozik, hogy kiszolgáljam a vásárlókat, és a legjobb tudásom szerint a segítségükre legyek.

Node: vannak határok. Az, hogy a vevő, aki bejön a 8 négyzetméteres kis lyuk üzletbe és nem köszön, hát istenem. Ha üdvözlésem után sem reagál semmit, van ilyen. Megkérdezem, segíthetek-e - még mindig csönd, mindegy. Majd rövid nézelődés után felszólít, hogy "ezüst láncot!". Mindezek után mosolygó arccal kiszolgálni, kedvesen megpróbálni feloldani őt és mélyen belül reménykedni abban, hogy a viselkedésed majd ráébreszti, hogy jobb lenne így - nehéz. A kedves olvasónak csak egy kicsit kell belegondolnia, hogy ha ez a szituáció naponta többször is megismétlődik, miféle leki sérüléseket bír okozni a nyomorult eladóban.

Vannak persze ezen kívül további esetek is, melyek talán nem olyan gyakorisággal, de igencsak változatos formában teszik próbára az ember türelmét.

Volt egy család, aki már mielőtt beléptek volna is veszekedtek, hallottam őket az utcán. Már eleve nem szép dolog, de még kellemetlenebbül érintett, mikor a vitát előttem folytatták az üzletben, majd vásárlás helyett visszakergették egymást az utcára.

A részeg embereket már megszoktam, csak finoman ki kell őket tessékelni, "gondolja át, jöjjön vissza holnap". (Aztán visszajön, ugyanolyan részegen, mint előző nap.)

A vihorászó tizenévesektől a falra mászok, akik ahelyett, hogy elmondanák, miért jöttek be, egymásra nézegetnek és kezüket a szájuk elé téve röhögnek. Türelmesen meg kell várni, míg kinyögik, hogy mit szeretnének.

Van olyan vevőjelölt is, aki bár nem tudja, mit akar, abban nagyon ügyes, hogy minden portékát a lehető legsértőbb módon ócsároljon. Idézem: "micsoda hitvány lánc ez?", "hát ezt meg ki az a hülye, aki megveszi?", stb. Ilyenkor elnézést szoktam kérni,  és megköszönöm az érdeklődést.

Létezik egy olyan réteg is, akik a tudatlanok táborát gyarapítják. Vesznek egy ezüst ékszert, ami tudva levő, hogy levegővel érintkezve is oxidálodik, hát még vegyszerrel vagy termálvízzel. Nem egy eset volt, amikor rámtörték az ajtót, hogy átvertem őket, mert bizsut adtam, nézzem meg, hogy befeketedett, ő most feljelent, fogyasztóvédelem lesz és hol a vásárlók könyve. Én szó nélkül tisztítom meg az ékszert, és nyújtom át kedvesen, még elnézést is kérek - mert ezt is elvárják. Nehogymá ne neki legyen igaza!

Akinek nem tudok olcsó, vastag arany ékszert adni, szintén felháborodik, hogy rabló vagyok a 7500 Ft/g-os árral.

A gyerekek külön kategóriát képeznek, akik úgy zsizsegnek néha, hogy alig lehet tőlük szót érteni. A kisebbik gond, hogy összeturházzák-taperásszák az üvegeket, amiket aztán vakarhatok, miután elmentek, és porszívózhatom a szétszórt kiflimorzsákat a szőnyegről. De volt olyan is, hogy a pulton csörgött a vonalas telefon, és a kislány gondolkodás nélkül felvette, de még bele is szólt, hogy "halló". Őszintén, kinek nem gyökerezik ilyenkor földbe a lába? Anyuka persze ügyet sem vetett az egészre, én meg mosolyogva átvettem a kagylót, és elnézést kértem.

Még sorolhatnám az eseteket és kisregénnyé alakíthatnám a bejegyzést. Nem teszem, mert azt hiszem, elég pédát soroltam fel annak érzékeltetésére, hogy az eladóknál olykor miért szakad el a cérna.

Természetesen nem helyeslem, ha valaki ok nélkül bunkóskodik. Annak, aki a pult mögött áll, igenis munkaköri kötelessége a kedvesség. Azt azonban senki ne felejtse el, hogy mi is emberek vagyunk.

Egy jó tipp eladóknak, ami nálam bevált: egy idegeket felőrlő eset után tegye ki a "rögtön jövök" táblát, hallgassa meg a kedvenc dalát, bőgjön egyet, szívjon el egy cigit vagy egyszerűen csak üljön 5 percig csöndben, hogy megnyugodjon, és ne a következő, vélhetően ártatlan vásárlót büntesse a dühével.