Először is büszkén jelentem (amit már sokan tudnak), hogy immár egy hete letettem a cigit, vagyis nem dohányzom. Ez az esemény és folyamat eddig számomra teljesen elképzelhetetlen volt. Élet cigaretta nélkül? Az nem is élet. Pedig de. 13 év után meguntam, kinőttem, megelégeltem, hogy függő vagyok, tönkreteszem az egészségem, nem beszélve arról a csomó pénzről, ami így megmarad, és amit a Teszveszen lelkiismeret-furdalás nélkül elkölthetek ruhákra és cipőkre. :)
A leszokás egyébként nem is annyira szörnyű, persze van egy kis segítségem is. Erkó említette, hogy Budapestig futottam akupunktúrás kezelésre. Ez így van, a Biovital-Melissa Egészség- és Wellnessközpontban voltam, ahol egy nagyon kedves doktornő teleszúrkálta tűkkel a füleimet (nem fájt), és azóta is viselem mind a nyolcat, még egy hétig. Az eredmény csodával határos! Természetesen én döntöm el, hogy rágyújtok-e, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. De ezek a kis pontok a fülemben megnyugtatnak, feszültséget oldanak, és egyáltalán nem esik nehezemre nemet mondani a papírba csomagolt nővénykéknek. Ezen kívül nem zabálom tele magam és eljárok futni. És bármennyire tetszik is Marla Singer, A Nő, ahogy természetes flegmasággal, mégis olyan nőies eleganciával fújja a füstöt, nem engedek a csábításnak. Kezdem jobban érezni magam.
Szombaton Erkóval Győrben voltunk. Míg ő szegény a munkahelyén küzdött a számítógépekkel, én az Emberek az Állatokért Alapítvány telephelyére mentem egy kis önkéntes segítséget adni. Találkoztam Barbival, aki szintén önkéntes, és régóta dolgozik a menhelyen, ha ideje engedi. Megfogtunk két kutyust, és kivittük őket a töltésre sétálni. Beszélgettünk, egyszer csak iszonyú nyiválkolásra lettünk figyelmesek. A nagyra nőtt fűben aztán felfedeztük a kis "fészket", benne 4 db kéthetes körüli kiscicát. Annyira édesek voltak, és gyönyörűek. Az egyik cicus kiesett az alomból, azért sírt (ő látható a fotón). Az anyamacska nem volt velük, bizonyára kóbormacska, és épp vadászott. Vittünk ki neki kaját, remélem, azóta is jól vannak. 
A telepre visszaérve bementem a macskákhoz egy kis játékra, simogatásra. Ez sokat segít nekik, egyrészt azért, mert valaki foglalkozik velük, másrészt pedig szokják az ember közelségét, így könnyebben találnak gazdira. A cicaszobában összehaverkodtam Rinyával (így neveztem el), aki egy 3-4 hónapos kölyök lehet, és aki folyamatosan rinyál valamiért. Ha nem figyelsz rá, azért, ha igen, azért. Folyamatosan reklamál, és közben néz rád a boci szemeivel.
Megint kutyasétáltatás következett, ezúttal két németjuhász-keverék kutyát vittünk ki, még fürödtek is, milyen boldogok voltak!
A menhelyen találkoztam Nicole Scherzingerrel, illetve a hasonmásával, a világ legjobb nőjével. Fekete-fehér pöttyös gumicsizmában serénykedett az állatok körül, én meg bámultam, mint aki szellemet lát. Nagyon szép lány volt, zavarba is jöttem, mikor rámköszönt. :)
Harmadik alkalmi barátom Zsömi volt. Neve alapján egy kicsi, barna kutyust képzeltem el, de tévedtem. Mikor megláttam, azt hittem, viccelnek a lányok, hogy egy medvét kell sétálni vinnem. Nem vicceltek. Zsömi egy hatalmas vadállat, de amilyen elrettentő a külseje, olyan bárgyú kis mazsola. Lassan lépkedett mellettem, mikor megálltam, megállt, ha szóltam hozzá, figyelt. Imádnivaló medve! :) Azt hiszem, ő a kedvencem, és nemsokára újra meglátogatom. Önkéntesnek lenni jó. :)
