life in pink & red

Az élet néha kellemesen rózsaszín, néha meg bosszantóan vörös. Mosolyogni azért mindig tudni kell! :-)

Kedvenc blogok

Erkó blogja
Szerelmem, aki mindig megmondja a frankót. Ne vitatkozz vele!

Orsó blogja
Egy igazi nő írásai a világról - női szemmel

Lecsó blogja
A másik megmondó

Tanárúr blogja
Kirándulásokról, jó borokról, és az aranyos, okos diákokról...

Putyilov blogja
Férfiblog... :-)

Colos blogja
Agyalások és elmélkedések

Gaccsi blogja
Koktélok, póker, és minden más

Szerelmes hangjegyek

2007.10.24. 10:58 | Andreia | 6 komment

Szombaton nem csináltam semmi különöset. Erik szegény dolgozott, én meg otthon maradtam a macskával. Gondoltam, végre itt egy délután, mikor nincs semmi dolgom, hát tévézzünk! :-) El is helyezkedtünk, betakaróztam, cicus a lábamhoz kucorodott (nagyon élvezi az ágyban fekvést!:-)), és elkezdtem nyomkodni a távirányító gombjait. Persze, a szombat délutáni műsorok között nehéz jót találni, de azért kiszúrtam egy ifjúsági filmet, ami bár elkezdődött, nézhetőnek tűnt.
"Szerelmes hangjegyek"... Elég nyálas cím, tipikus amerikai szupergyerekekkel, akik szépek, okosak és tehetségesek. Ez volt az első benyomásom. Aztán, hogy szórakoztassam is magam, elkezdem mindenféle szempontból kritizálni a filmet, és rájöttem, hogy egy nagyonis igényes alkotásról van szó! Szép, színes képek, ruhák, díszletek, fülbemászó, bulis dalok és eszméletlen koreográfiák! Ezek a srácok tényleg tehetségesek! És a rendező is, meg a koreográfus, meg az a sok ember, összehozta ezt a filmet. Nem semmi munka állhat mögötte!
Tudom, hogy mostanában ez nem divat, jobban megy a horror (én is bírom!), a thriller meg a krimi, vagy mindegy, mi, csak akciódús, izgalmas, vagy félelmetes legyen. A Szerelmes hangjegyekben nincs semmi ilyesmi, csupa pozitív dolgok történnek, még a "negatív" szereplőket sem lehet igazán utálni, sőt, a végén kifejezetten szimpatikussá válnak. A végén mindenki együtt örül és táncol - ez a tökéletes happy end! :-))
Lehet, hogy sokan azt gondolják, ciki ilyen filmeket nézni. Szerintem nem attól lesz kemény vagy menő valaki, ha elutasítja az örömöket. Én anno meghallgattam a Backstreet Boys-t is, mert akkor az tetszett. Nem is titkoltam, mert az voltam ÉN. Ciki? :-)))
Higgyétek el, néha jó ilyen filmeket is megnézni! Jól esik a léleknek az effajta kikapcsolódás. Ha rossz kedvünk van, feldob, ha örülünk, megerősítést kapunk, ha a párunkkal nézzük, szerelmesebbek leszünk... Szóval, mindenhogyan megéri! :-)))
Ha érdekel a film, amiről fent írtam, itt olvashattok róla: www.tutifilmek.hu/szerelmes_hangjegyek-film-17844
És van második része is: www.tutifilmek.hu/szerelmes_hangjegyek_2-film-19361

Felismeri valaki?

2007.10.19. 14:54 | Andreia | 4 komment

Az alábbi felvételt ismerőseimnek ajánlom. Tippeket kérek, ki lehet ez az állat? :-)))

Megható

2007.10.19. 14:14 | Andreia | Szólj hozzá!

Az előbb ment el az üzletem előtt a volt főnökasszonyom, akinek a kocsmájában dolgoztam egyik nyáron. Akkor még a férje vezette a helyet. Nagyon rendes ember volt, csak azt hiszem, kicsit sokat ivott... Sok barátja volt, és minden este későig bent voltak, beszélgettek, sörözgettek, borozgattak. Egyszercsak megtörtént a baj. Hirtelen a főnök meghalt, egyik napról a másikra. Mintha hallottam volna egyszer, hogy figyelmeztette az orvos, de nem vette komolyan. Fiatal volt, negyvenvalahány éves. A felesége addig is éjt nappallá téve dolgozott, most meg a nyakába szakadt az egész kocsma vezetése is. A haját feketére festtette, és már nem mosolygott annyit. Azt hittem, szegény teljesen magára maradt. Ennek már pár éve...
De most jó volt újra látni, megnyugodtam, hogy a tragédiák után is alakulhatnak jól a dolgok. A férje egyik barátjával ment be a boltba - szemmel láthatóan nincs köztük semmi -, aki segített neki bevásárolni. Láttam, hogy őszinte, baráti kapcsolat van közöttük, és tudom, hogy az az ember a férj iránti tiszteletből is a feleség mellé állt. Szép dolog. Ezek szerint a tragédia óta a barátok nem hagyták cserben az asszonyt. Ezek az igazi emberi kapcsolatok! :-)

Ellentétek

2007.10.19. 14:00 | Andreia | 3 komment

A blogolás izgalmas és vicces dolog. Sok érdekes ember ír sok érdekes témáról, és néha ezek az emberek összetalálkoznak.
Egyik írásomhoz érkezett egy komment, amin meg is lepődtem, mert nem tartottam magam annyira érdekesnek, hogy reméltem volna, bárki is olvassa a blogom (a barátokon kívül :-)). Huxley azonban rám talált. Én is elkezdetm olvasni az írásait, és közben azon elmélkedtem, milyen szupi dolog, hogy ő pontosan az ellenkező dolgokról ír, mint én. Illetve nem is, csak hangulatában más. Ő szomorú, és összetört, én meg optimista és boldog vagyok. Ez a két blog kiegészíti egymást! :-) De remélem, egyszer majd nem "Összetört blog" lesz a naplójának címe, hanem mondjuk "Boldog blog". Remélem, sikerül megtalálnia azt a 160 cm magas, barna hajú, zöld szemű, okos lányt, akiről álmodik. Remélem, valóban olyan jólelkű és őszinte ember, mint amilyennek megismertem. Remélem, képes lesz majd egyszer úgy látni a világot, ahogy én - vagy legalábbis hasonlóképpen. Sok sikert Huxley! :-)))

Ruhácska :-)

2007.10.19. 11:52 | Andreia | 3 komment

Hát nem ééédi???
Jó, tudom... Erik és barátai fogják a fejüket, és próbálják nyugtatni magukat, hogy "Andika azért jó fej ám, szeretjük meg minden, csak néha vannak fura dolgai". Nem tehtetk róla, ilyen vagyok. Nekem tetszik az állatruha. Azt viszont nem tudom, hogy az állatnak tényleg jó-e, ha be van öltöztetve, vagy inkább zavarja a ruhanemű? Mostanában, hogy hűvösebb időket élünk, sokat gondolok a cicusomra, hogy szegényke kint van a hidegben, és biztosan fázik... Vajon tényleg fázik? És mi jobb neki: ha bezárom a konyhába (éjszakára), ahol meleg van, vagy ha kint aludhat a hidegben a megszokott helyén? Tudna valaki szakvéleményt mondani? Olyasvalaki, aki nem elfogult állatbuzi, és nem is macskagyűlölő... Én csak azt szeretném, ha a lehető legjobb élete lenne...
A képet egyébként itt találtam: shop.unas.hu/shop_start.php

Hollywoodoo

2007.10.18. 10:40 | Andreia | Szólj hozzá!

Október 13-án, szombaton kis városkánkba látogatott a Hollywoodoo zenekar. Erikkel gondoltunk egyet, és "miért ne" alapon ellátogattunk a Művelődési Központba. Először meghátráltunk, mert volt belépő, 500 forint! Nem mintha komoly összeg lenne, de azért gondolkodóba estünk. Átmentünk az Árkádba, kicsit iszogattunk, majd mégis úgy döntöttünk, hogy megnézzük a koncertet. És milyen jól tettük! :-) Igazán sajnálhatja, aki lemaradt róla, mert ilyen produkciót nem mostanában fogunk látni/hallani a Hollywoodoo-tól. 20-30 emberből állt a közönség, ami miatt eleinte elég kellemetlenül éreztük magunkat, mert tiszta ciki, hogy ebben a hülye városban enniyre nem érdekel senkit semmi. Végül beláttuk, hogy épp az adta meg a különleges hangulatot, hogy kevesen voltunk. Szemmel láthatóan a zenekar tagjai is jól érezték magukat, poénkodtak, mosolyogtak, lazán zenéltek. Igazi családias légkör teremtődött, jókedvemben táncra is perdültem volna, de ez nem az a táncolós koncert volt. Ez éneklős-iszogatós koncert volt. Azért a végén Sanyika, Pisti, és természeresen Erik is odaálltak a színpad elé fejet rázni. :-)
Minden tiszteletem és elismerésem a Hollywoodoo együttesé, akik még mindig szívesen jönnek hozzánk, és annak ellenére, hogy sikeresek, híresek, sztárok lettek, nem szállt a fejükbe a dicsőség, megmaradtak Embernek. Mellesleg nekem a zenéjük is nagyon bejön, jók a szövegek, fülbemászóak a dallamok, egyszerűen: igazi bulizene!
Érdemes ellátogatni a honlapjukra, és elolvasni a biográfiát... www.hollywoodoo.hu/
És itt egy kép, amit az Infórábaköztől nyúltam:
















Szeretünk Hollywoodoo! :-)))

Kislábú nők figyelem!

2007.10.02. 14:34 | Andreia | 12 komment

A pesti kislábú nők egy fokkal könnyebben vannak, mert helyben vannak üzletek, ahol rájuk is gondolnak. Pl. ott a Kislábú nők cipőboltja, a Mariann üzlet (itt extra méret is van!), és a Wesselényi u. 19-ben is van egy kiscipő-szalon. Remek ötlet, csak hát kicsit messze van. Győr-Moson-Sopron megyében viszont évekig nem találtunk megfelelő helyet, ahol anyumnak a 34-35-ös lábára kaptunk volna cipőt. (Olyat, ami nem gyerekcipő, hanem mondjuk magassarkú, nőies, stb.) Aki normál méretekkel rendelkezik, nem is sejti, milyen kellemetlen érzés sóvárogva nézni a kirakatokat és lemondóan nyugtázni, hogy az ott kiállított lábbelik mind "hatalmasak"...
Jó hírem van! Megtaláltuk a megfelelő helyet, ahol e téren emberszámba veszik édesanyámat és sorstársait! RÁBAPATY! Ebben a kis Vas megyei falucskában található a Dr. LUPO cipőbolt, ami mára jól kinőtte magát, és több száz négyzetméteren várja a vásárlókat. Van már ruhás részleg és kávézó is, meg ha jól emlékszem, játszótér és állatsimogató a gyerekeknek.
Tegnap a szüleim kis kirándulást szerveztek maguknak a helyre, (vagy 3 órát elbóklásztak ott!) és anyum most egy 35-ös, gyönyörű, trendi, magassarkú bőrcipő boldog tulajdonosa! :-)))

Emergenza

2007.10.02. 09:48 | Andreia | 1 komment

"A világ legnagyobb zenei tehetségkutató fesztiválja" :-)))

Az Emergenza fesztivál október 5-6-án kerül megrendezésre Sopronban, a Hangárban. Az az igazság, hogy a fellépőket nem nagyon ismerem, egy kivétellel: STEAMY! Nagyon jó kis rockot játszanak, és Orsónak eszméletlen hangja van! Én biztos, hogy rájuk szavazok!!! :-)))
Persze, kíváncsi vagyok a többi zenekarra is, akik jobbára Hc-t és metált nyomnak majd. Lesz megint fejrázás meg léggitározás és sörivás műanyagpohárból.

Bárcsak már hétvége lenne! :-) Erről eszembe jutott egy szám, szeretem, és szépek benne a nénik... :-) (Igaz, stílusában nem passzol most ide, de mindegy.) :-)))


Adomány

2007.10.01. 11:45 | Andreia | Szólj hozzá!

Minap próbáltam berakni a szekrényembe a szárogatóról leszedett ruhákat. Rendezgettem, csoportosítgattam, de sehogy sem fértek be. Nincs mese, szelektálni kell! Az ötleten felbuzdulva csatlakozott édesanyám is, akivel szombaton délután a ház összes szekrényét rendbetettük, és 4 zsáknyi felesleges ruhát meg cipőt gyűjtöttünk össze, ami meg már tényleg rongyos volt, kidobtuk. Néhány meleg pulóvert pedig félretettem a macskának is, jó lesz neki a kis házába! :-))
A ruhák+cipők ott a zsákokban egyáltalán nem voltak rossz állapotban, csak hát meguntuk, kinőttük, kimentek a divatból, nem tetszettek, stb.
Pár hete a városközpontba kihelyeztek konténereket, azt hiszem, a Vöröskereszt - legalábbis németül ez van ráfestve. Érthetően áll rajta a felirat, mit lehet beletenni és mit nem. Elolvastam, szemügyre vettem. Nem mondom, hogy rögtön, de magamhoz képest elég hamar rájöttem, hogy ez egy "biztonságos konténer"! Beletenni dolgokat lehet, de kivenni nem! Nem is rossz ötlet, elég sok a guberáló errefelé...
A Fiat Cinquecento egy csodaautó. Kívülről olyan, mint egy játékkocsi, lehet rá mutogatni, hogy haha, de belül kényelmes, tágas, (5 személyes!), és 4 hatalmas zsák használtruha gond nélkül elfér a hátsóülésen! :-) Anyuval bepattantunk a kicsikocsiba, és megtömtük a konténert.
Jó érzés volt. Segíthettem olyan embereken, akiknek nagy gondot okoz a ruházkodás. Biztos sokan örülnek majd azoknak a jó kis cuccoknak. :-)) Legfőképp azoknak, amik véletlenül kerültek bele a zsákba... Egy kis szatyorba összeszedtem, ami még kellett volna nekem, és nem akartam kidobni. Véletlenül mégis belekerült a többi közé... :-((
Nem baj, valahogy majdcsak túlélem! :-)
Lehet új rucikat vásárolni, hurrá!!! :-))))

Jót Tesz-Vesz :-)

2007.09.27. 13:49 | Andreia | 1 komment

Igen, az internetes bazárra céloztam.
Történt ugyanis, hogy épp arra jártam, múlattam az időt, nézelődtem, keresgéltem, és hopp, rátaláltam egy gyönyörű, piros szövetkabátra... Igaz, nem egy mai darab, de manapság a plázák is ilyenekkel vannak tele. Kabát 110 Ft-ért? Naná, hogy licitálok! :-) Azt hiszem, egy nő számára különösen nagy örömet okoz egy új ruhadarab megszerzése. Én sem vagyok kivétel, sőt!
Szóval, kabátra licitál, aukció lezárul, Andika boldog és izgatott. Rögtön érkezik is a levél, amely felhívja a figyelmem egy apró bökkenőre: "csak személyes átvétel lehetséges". Ajjaj, erre nem figyeltem, a cucc meg Pesten van... De hiszen megyünk koncertre!!! A szerencse ismét mellém pártolt, így összeköthettük a kellemest a még kellemesebbel. Telefonon egyeztettünk is a csajszival, aki egyébként nagyon kedves és szimpatikus volt. Felajánlotta, hogy elhozzák az árut a Kultiplex elé, mert mi nem ismerjük a várost, nekik meg nem gond. El sem hittem, hogy ilyen létezik! Hogy valaki fél Pestet átutazza egy kabáttal a táskájában, száztíz forintért! Végül a férj lett a futár, aki kb. annyi idős lehetett, mint mi. Vicces volt, ahogy beszélgetésünket megszakította egy telefonhívás, és egy ismerőse érdeklődött, hogy miért villog a monitoron a zöld pilács, mikor ő kikapcsolta a gépet... :-) Lett volna közös téma Erikkel, de sajnos, sietett is haza a családhoz. Átadtam a komoly összeget, és mellékeltem két pár ezüst fülbevalót a szebbik fajtából Kingának, hogy legalább ily módon megháláljam egy kicsit a kedvességét és a fáradozásaikat. Jó érzés volt.
Másnap várt otthon az e-mail.
Muszáj idéznem, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni azt a tiszta örömöt, amivel Kinga megköszönte a kis meglepetésemet.

"URISTEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mennyire orulok ennek az ajandeknak!!!!!!!!! :)))))))))))) jaaaj de nagyon koszonom, es egy olyan szep gesztus volt toled, tenyleg nagyon koszonom:)
Hogyha te csak negyede annyira orulsz a kabatnak, mint en az ajandekoknak, akkor mar jo:D
Hat nem is tudom, hogy tudjam megkoszonni:)

Koszonom!

Kinga"

A legaranyosabb, legjólesőbb levél volt, amit valaha kaptam! Én is köszönöm Kinga! :-)))

Végülis...

2007.09.27. 11:25 | Andreia | Szólj hozzá!

Azt ígértem, ugye, hogy itten csak a jó dolgokról leszen szó. Végülis, mosolyogni is lehet azon, ahogy az előbb az üzlet ajtaján (ahol dolgozom) benézett egy középkorú nő. Nem az a baj, hogy benézett, neeem! Hanem az, hogy odatapasztja az orrát meg a kezeit az üveghez, összegányolja, összetaknyolja, miközben hosszú másodpercekig bámul befelé az ajtón, az értelem legkisebb jelét sem mutatva! De méééér??? Hirtelen eszembe jutott a sok zombis történet, amiket Resident Evil-es pályafutásom során átéltem, mire lenne képes ilyenkor a jó kis tuningolt shoutgun! :-)
Persze, csak viccelek. Vicces nap lesz ez a mai is! :-)))
Este meg előveszem a PS2-t és lövök egyet! :-)))

Koncert, hurrá! :-)

2007.09.21. 15:18 | Andreia | 7 komment

Mindenféle zenét szeretek. Jó is, ha az ember nyitott a mindenféle irányzatok felé, mert bővül a kimozdulás lehetőségeinek tárháza. Pár napja be vagyok indulva, hogy bulizni kellene. Ki is néztem magunknak a Muse koncertet, de sajnos, a jegyárak nem a mi pénztárcánkhoz lettek szabva. :-( Sebaj, van megoldás! Erik úgyis jobban rajong a Wall of Sleep-ért, holnap pedig ők lépnek fel a Kultiplexben. Kirándulás, koncert, fejrázás, juhéjj!!! :-))
Menjetek ti is koncertre, tessék kimozdulni - itt a hétvége, és a csodaszép időjárás! :-)

Fotózz!

2007.09.18. 15:20 | Andreia | 4 komment


Nem voltam ám én mindig ilyen. Kamaszkoromban pl. folyton felvágtam az ereimet, feketében jártam, és mindig sírtam, meg szomorú voltam valamiért. (Már akkor emós voltam, mikor az irányzatot még fel sem fedezték! :-)) Sokmindenen keresztülmentem, és megtanultam értékelni a jó dolgokat. Igyekeztem észrevenni azt, ami (és aki) boldoggá tesz.
Így jöttem rá arra is, hogy a fényképezés különösen pozitív hangulatba bír hozni. Ha felfedezek valamit, ami izgalmasabb az átlagos dolgoknál, rögtön előkapom a telefonom, és már villantok is! (Sajna, nincs fényképezőm, de szerencsére a telcsim elég jó képeket csinál.) De ez nem elég! A fénykép akkor fénykép, ha előhívatjuk, és szépen albumba tesszük. A képeket természetesen időrendben és feliratozva kell elhelyezni, hogy aztán mélázós estéken a kényelmes fotelben ülve lapozgatni lehessen.
Egy kis "okossszág":
Mielőtt feltalálták a fényképezőgépet, az ember különféle módokon igyekezett megörökíteni önmagát és a környezetét. Azt hiszem, a barlangrajzokkal kezdődött minden. Aztán jöttek a festékek, a papírusz, meg a grafit. A 18. századtól kezdve már nem csak a rangos emberek kiváltsága volt portrét készíttetni magukról, a polgárok is szívesen álltak modellt egy-egy festőnek. Hogy a szegényebb polgárok számára is elérhető legyen az önarckép-készíttetés, egyszerű és olcsó megoldásra volt szükség. Így jött létre pl. az árnyékkép. A 18. század végén már fotós árnyképekkel is találkozhattak a jóemberek.
A fényképezőgép őse a camera obscura (latinul, sötét kamra). Tök érdekes, otthon is ki lehetne próbálni - ha taljesen elsötétítünk egy valamit (alap esetben egy szobát), és egy kis lyukat fúrunk a falba, a külvilág képe (fordítva) a szemközti falra veződik. Ezt egy dogozzal is megcsinálhatjuk, belülre meg teszünk egy fényérzékeny papírt, és kész is a fénykép! :-)
No de visszatérve kis történelmi áttekintésünkhöz, a kísérletezés itt korántsem ért véget. Az emberek minél valósághűbb ábrázolást akartak, ezen igény kielégítésére több kutató is vállalkozott. A francia Daugerre nevű fazon által készített daugerrotípiát tekintjük a fotó elődjének. Találmányának lényege, hogy "fényérzékeny ezüstjojid lemezen egy nátriumvegyülettel rögzíti a képet". (Érti ezt valaki?) :-) A fényképészet megszületésének napját 1839. augusztus 19-én "ünnepeljük", ugyanis ekkor ismertette a francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia a daugerrotípia módszereit.
Hát, ennyit a témáról dióhéjban. Ma már hihetetlen széles a választékban találkozhatunk a különféle fényképezőgépekkel. Szerintem külön tudomány kiigazodni azon, melyik mit tud, és mire jó.
Minden esetre, ha amatőr vagy, mint én, nem kell rögtön belemerülni a gépekkel való megismerkedésbe. (Már csak azért sem, mert ha önmagad felvidítása a cél, könnyen kedvedet szegheti, ha nem megy rögtön és azonnal minden!) A fótózásban az a lényeg, hogy észrevedd a szép és különleges dolgokat. A fotó maga szintén lényeges, hogy számodra szép és sokatmondó legyen. Ha elmosolyodsz, mikor megnézed, elérted az eredményt! A művészkedés már egy következő lépcső, de hogy magadnak és szűkebb környezetednek örömet szerezz, nem kell feltétlenül továbblépni!
Jó fotózást! :-)

Cuki! :-)

2007.09.17. 16:03 | Andreia | Szólj hozzá!

Hát nem édi? Cafat és kedvenc játéka: a rózsaszín pingpong labda. Végre sikerült lefotóznom! :-)

Depi...

2007.09.17. 14:51 | Andreia | 1 komment

Nem tudom, mi van velem mostanában. Mintha még mindig nem nőttem volna ki a kamaszkorból. Mindenféle érzések kavarognak bennem, egyszer nagyon boldog vagyok, máskor meg borzasztóan szomorú. Próbálom megfejteni az okát, aztán mindig rájövök, hogy tulajdonképpen nincs is semmi bajom, csak túlságosan érzelmes vagyok. Azért jó dolog néha elmélázni ezen-azon. Pl. nem értem, az emberek miért olyan keserűek. Csak mennek az utcán komor arccal, és látszik rajtuk, hogy a boldogság fogalmát már rég elfelejtették, vagy egyáltalán nem ismerik. Miért???
Szerintem azért, mert magányosak. Nem beszélnek, mert nincs kivel. Van férjük, anyukájuk, de mivel soha nem beszéltek meg normálisan semmit, ezért már nem is próbálkoznak. Minek? Aztán az érzések lassan elhalványulnak, majd eltűnnek. Csak a felszínes csevegések maradnak, amik fenntartják a jóérzés látszatát.
Te hogy vagy?
Én szerencsés vagyok, hogy végre megtaláltam azt az embert, akire mindig, mindenben számíthatok. Nincsenek titkaim, és mellette az lehetek, aki vagyok. :-)

452

2007.09.15. 10:42 | Andreia | Szólj hozzá!

Kiszámoltam: ma 452 napja... :-))  <3

Jana

2007.09.15. 09:09 | Andreia | 5 komment

Rákaptam a minőségi ásványvízre... Mivel veseproblémáim vannak, sokat kell innom - hát akkor már igyak olyat, ami finom! Minden nap más ízűt veszek, eddig a citromos jött be legjobban. Ma az epresen van a sor. Képzeljétek, tényleg eper íze van! :-) Nagyon fincsi! :-))
Szóval, igyatok természetes aromájú, lágy ízű ásványvizet reggel! Felfrissít, és már jól is indul a napotok!

Aerobic

2007.09.15. 09:01 | Andreia | Szólj hozzá!

Tegnap volt szerencsém végre eljutni aerobic edzésre, amit inkább tornának mondanék. Ezer éve nem voltam, gondoltam, itt az ideje mozogni egy kicsit. Nem mintha fogyni akarnék, szerencsére nincs bajom az 53 kilómmal, de jó egy kicsit ugrabugrálni.
Szóval, rávettem anyumat, hogy menjünk. Mikor beléptünk a régi iskolámba, rögtön nosztalgikus hangulatom támadt. Nem voltunk sokan, de szinte mindenkit ismertünk, még a tornát is ugyanaz a nő tartotta, aki régen. Ugyanazok a gyakorlatok (jól megizzadtunk!), és ugyanaz a zene! A kedvencem: "I'm your Tamagochi, I'm happy, that you love me!" :-)) Aztán a kazettás magnóból felcsendültek Kozsó dallamai is, volt Padödő, meg Mr President!
Kedden is megyünk! :-)

A köldökpiercing nyomában

2007.09.14. 16:01 | Andreia | Szólj hozzá!

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó... Ezt ismerjük. Sokaknak nem számít, de nekem igenis fontos, hogy amit megígérek, azt be is tartsam.
Mielőtt belemerülnék a történet leírásába, fontos megemlítenem, hogy egy ékszerboltban dolgozom, "kistulajdonosként". :-) Elég sok nagykereskedelmi céggel vagyunk kapcsolatban. Testékszerekkel pár évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni, kb. mióta én beszálltam a családi vállalkozásba. Nem volt rossz ötlet, sok itt a fiatal, és még mindig nem ment ki a divatból a különböző testrészek lyuggatása.
Mivel az egyik beszállítótól katalógust is kaptunk, vettem a bátorságot és abból rendelgettem meg a szokásos piercing-adagokat, plusz még egy-két extra kívánságot is megpróbáltam teljesíteni. Egy csajszi rendelt egy köldökékszert, ami ugyan benne volt a katalógusban, de sajnos, nem volt raktáron a pestieknél. Nem baj, gondoltam, majd legközelebb. Miután újra egyeztettünk, mondta az ottani beosztott, hogy minden megvan, amit kértem. Csodálkoztam is, mert ilyen még nem volt... Tökjó, jött a csaj, mondtam neki, péntekre itt lesz az áru.
Csütörtökön este szembsültem a ténnyel: minden megvan, kivéve AZT a piercinget... Most mit csináljak? Nem ronthatom a bolt hírnevét, sem a magamét, hiszen 100%-ra megígértem, hogy megszerzem. Délelőtt elkértem magam a munkahelyemről (apukám nagyon rendes), kocsiba be, irány Győr. Az Árkádban bíztam, de ott sajnos nem jártam sikerrel. Gyorsan elgurultam Erikhez a melóhelyére, onnantól ő vezetett. :-) Persze, mire odaértem, teljesen kikészültem, mert egész Győr fel van túrva, és pont arra nem lehetett menni kocsival, amerre még tudtam volna az utat. El is tévedtem...
Miután több üzletet végigjártam a belvárosban (közben Erik visszament dolgozni), végső elkeseredésemben eszembe jutottak a tetkószalonok. Alig hittem a szememnek, mikor az egyik helyen megláttam a vitrinben egy teljesen ugyanolyan köldökbevalót, mint amilyet keresetem! :-) "Ezt kérem" - mondtam nagyon határozottan, de lelkesedésem hamar lelohadt, mikor közölték velem, hogy hatezer forint lesz. Hááát, izé... Az k*rva sok, mondtam hirtelen felindulásból, erre rögtön el is engedtek egy ezrest. De nem többet, mert ez titán ám! Ja, tudom. Akkor is sok. Na mindegy, örültem, hogy kaptam.
Délután jött a csajszi a piercingért, közöltem vele a jó hírt (=megvan), és a rosszat (=5000Ft). Nagyon örült, mert annyira tetszett neki az ékszer, és sokat várt rá. Azt nem tudom, elhitte-e, hogy én egy fityinget nem kerestem rajta (sőt, buktam), de láthatóan boldog volt, és elvitte.
Mennyi volt az esélye, hogy találok egy ugyanolyan piercinget, mint amilyet ez a lány a katalógusból kiválasztott? Legyen titánium, sárga színű, meg lila köves. Egy mázlista vagyok! :-) Igazából azt sem bánom, hogy ezért utaznom kellett 70km-t (összesen). Jót vezettem! :-)
Minden jó, ha jó a vége! :-) (De többet nem ígérek 100%-ra semmit, amíg nincs a kezemben!)




Jót tenni jó!

2007.09.13. 15:25 | Andreia | Szólj hozzá!

Régebbi sztori, de ha már eszembe jutott, ezzel kezdem.
Augusztus 12-én délután elindultunk a párommal kirándulni, és az egyik közeli faluban (Ihászon) majdnem elütöttünk egy kismacskát! Mert a bolond az út közepén feküdt! Visszanéztem, a többi autó is kerülgette, ő pedig meg sem moccant. Visszafordultunk, hogy megnézzük, nincs-e valami baja, meg hát mégsem maradhat ott az út közepén... Szegényke, ahogy megálltunk, jött oda hozzánk - illetve próbált, mert a két hátsó lába béna. (Lehet, hogy elütötték, vagy így született?) Szóval, csak húzta magát, ahogy csak bírta. Megállapítottuk, hogy iszonyú helyes kis macsek, nem fáj semmije, és örül nekünk, mert dorombol ezerrel. Mivel nem volt szívünk otthagyni, hazahoztuk... Most van egy imádnivaló kiscicánk, aki testi fogyatékossága ellenére nagyon vidám kis jószág: nézelődik, játszik, eszik, alszik, dorombol. Mi pedig örülünk, hogy megmentettük. Még az is lehet, hogy egyszer teljesen meggyógyul. Az állatorvos szerint 20% esélye volt, hogy helyrejön a lába. Képzeljétek, már majdnem teljesen helyrejött! Cafatka lett a neve. :-)
A tanulság tehát: ha megteheted, hogy jót tegyél, tedd meg, mert az jó!!! :-)


Az első mosoly

2007.09.13. 14:10 | Andreia | 2 komment

Nem, ez nem viccoldal...
Nos, akkor vágjunk is bele. Itt ez a blog-dolog és a rengeteg midnenféle téma, amikről az emberek irogatnak. Tökjó, mert én meg szeretek olvasgatni, és nagyon jó kis oldalakra bukkanok, szinte nap mint nap. Egy valami viszont hiányzik: az optimizmus! A jó dolgok itt hevernek az orrunk előtt, mindenhol, mindenben megtalálhatók, mégis, olyan kevesen foglalkoznak velük. Nem is értem. Aztán jön a sírás, meg a bosszankodás, hogy minden szar. Pedig nem is az! Nem olyan bonyolult kicsit megerőltetni magunkat és észrevenni, hogy amit most olyan szörnyűnek látunk, tulajdonképpen nem is az. Csak máshonnan kell nézni. Szerencsés ember az, aki képes pozitívan gondolkodni. ;-)

Azért kezdek el blogot írni, mert:
1. Regeteg időm van, és egész nap a számítógép előtt ülök.
2. Rengeteg időmből kifolyólag rengeteg gondolatom is van - amivel nem biztos, hogy megváltom a világot, de talán jó lesz valamit kezdeni.
3. Még az is lehet, hogy valakinek tetszeni fog.
Szeretném, ha ti is jól éreznétek magatokat! :-)

süti beállítások módosítása