life in pink & red

Az élet néha kellemesen rózsaszín, néha meg bosszantóan vörös. Mosolyogni azért mindig tudni kell! :-)

Kedvenc blogok

Erkó blogja
Szerelmem, aki mindig megmondja a frankót. Ne vitatkozz vele!

Orsó blogja
Egy igazi nő írásai a világról - női szemmel

Lecsó blogja
A másik megmondó

Tanárúr blogja
Kirándulásokról, jó borokról, és az aranyos, okos diákokról...

Putyilov blogja
Férfiblog... :-)

Colos blogja
Agyalások és elmélkedések

Gaccsi blogja
Koktélok, póker, és minden más

Végleges szőrtelenítés teszt - működik!

2008.05.15. 10:15 | Andreia | 4 komment

Sajnos, nem tartozom azok közé a nők közé, akik gondolnak egyet, kapják a bikinit, és már indulnak is a strandra. Legalább félórás művelet egy alapos végigláb-borotválkozás (aminek eredménye max. 1-2 napig tart), a gyantázásról nem is beszélve. Ragadós, macerás, bár 2-3 hétre megszabadulhatunk a nem kívánt szőrszálaktól. Próbálkoztam epilálással is, de ahhoz végképp nem volt soha türelmem, ráadásul a lassúságon kívül számomra ez volt a legfájdalmasabb szőrtelenítési módszer. Na meg ott van a krém is. Tök hülyén érzem magam, mikor összekenem mondjuk a lábam, vagy a fazonom, és 10 percig tehetetlenül ácsorgok a fürdőszobában, míg a cucc hatni nem kezd. Eredményesség szempontjából hagy némi kívánnivalót maga után, egy csomó helyen utána kell borotválni. Ne feledkezzünk meg arról a tényről se, hogy az ideiglenes szőreltávolítás után a bőr kipirosodhat, a szőrtüsző begyullathat, szóval, az érzékeny bőrüeknek szívás az egész. Én is megelégeltem a szőrökkel való bajlódást, ezért merész vállalkozásba kezdtem...
Egy kedves ismerősöm beszélt rá a végleges, lézerrel történő szőrtelenítésre. Első alkalommal csak egy próbát végeztünk, néhány "ütést" egy kijelölt testtájon. Nem fájdalommentes, az biztos, de megéri azt a pár percet/fél órát elviselni. Saját bőrömön (szőrömön) tapasztalom, hogy a módszer nagyonis hatásos, és nem ámítás, valóban működik! Az eljárás lényege, hogy egy készülék segítségével fényimpulzusokat juttatnak a bőr alá, egyenesen a szőrtüszőkbe. A szőrtüsző pigmentjei elnyelik a fényt, aminek energiája működésképtelenné teszi a szőrszálak növekedéséért felelős sejteket. A károsodott szőrszálak kihullanak (7-14 nap után!), és nem nőnek ki újra. Minél sötétebb szőrzettel áldott meg valakit természetanyánk, annál hatásosabb számára a kezelés, mivel a sötét szőrszálak pigmentjei jobban elnyelik a fényt.

Egy kezelés persze nem elég, legalább 4 alkalom szükséges a látható eredmény eléréséhez, de inkább 6. Az én esetemben igencsak jó a helyzet, mert már a második alkalom után vannak területek a testemen, ahol simává vált a bőröm. És nem csak a szőr tünt el, hanem a szőrtüsző helye is. Sima, bababőröm lett!
Az már nem kérdéses, hogy a szőrtől való megszabadulás tekintetében megéri vállalni a beavatkozást, de hogy a pénztárcánkat mennyire terheli meg, szintén nem utolsó szempont. Azt gondolom, hogy ha valakit annyira zavar a szőrzete (mint pl. engem), hogy mindenféle komplexusai vannak miatta, és nem akarja az egész életét gátlásosan, más nőket irigyelve leélni, akkor félre tudja tenni rá a pénzt. Van olyan "páciens", aki leszokott a dohányzásról, így tudta finanszírozni a szőrtelenítést. Duplán pozitív dolog! :) Nem titok, én a hónalj és a fazon szőrtelenítésért fizetek alkalmanként húszezer forintot. A kezelést 2-3 havonta lehet megismételni, de lehet akár egy évet is várni, ugyanolyan hatásos. Egy kezelés teljes lábon 80-100 ezer forint körül mozog alkalmanként. Az összeg természetesen idővel csökken, ahogy a szőrök száma is. Ezek az árak persze csak arra a rendelőre vonatkoznak, ahova én járok. Nem néztem körül máshol, mert úgy érzem, ez számomra elérhető, jobb ajánlatot nem hiszem, hogy kaptam vona.

Azért írtam meg ezt a bejegyzést, hogy a szkeptikusok is láthassák, nem minden átverés, vannak dolgok, amik tényleg a javunkat szolgálják. Én mindenkinek, aki eddig csak gondolkodott rajta, nyugodt szívvel ajánlom a lézeres szőrtelenítést. Az egyik legjobb dolog, ami egy nővel történhet! :)

Horváth Elemér, akit ismerhettem volna

2008.05.08. 14:42 | Andreia | Szólj hozzá!

Szégyellem magam, amiért most tudtam csak meg, hogy Horváth Elemér, a világhírű, sokszorosan elismert költő csornai származású. Meg is fogadtam, hogy megveszem egy könyvét, mihelyst könyvesbolt-közelbe kerülök.
Az elhatározás még erősebbé vált bennem, mikor nagymamámtól rákérdeztem, ismerte-e. Hát, nem annyira, de emlékszem azért rá - mondta. Viszont megtudtam tőle, hogy Horváth Elemér akár nagyapám jóbarátja is lehetett volna, hiszen kisiskolás korukban egy padban ületek. Sajnos, a papám már nem él, így nem tudom tőle megkérdezni, miket játszottak, csintalankodtak együtt. Vajon miről beszélgethettek? Együtt csinálták a házi feladatot? Volt már jele annak, hogy Elemér kivételes tehetség? Érdekes lett volna többet tudni a múlt ezen részéről, az emberekről, de attól tartok, hogy erről már lemaradtam. (Hacsak magától a költőtől nem kérdezném meg. Hm.)
Nagyapám szörnyen szegény családból származott, és sanyarú gyermekkora volt. Megkönnyezem, mikor eszembe jut, hogy hatévesen, egyedül kiküldték a határba teheneket őrizni, azok meg elszabadultak, és nem tudta őket összeterelni. Annyira megijedt, sírva futott haza, otthon meg még jól el is verték, mert nem vigyázott rendesen az állatokra. Hát ilyen gyerekkora volt, néha mesélt róla.
Csak négy osztályt járt ki, ha jól tudom, de ezek szerint rendes padtársa volt. Ez a tudat valahogy jó érzéssel tölt el.


Horváth Elemér: Randevú

csornán – keleteurópai kisváros –
a nemzeti hősről elnevezett utcában
egyébként teljesen normális lakóhely
él egy kislány akit eddig észre sem vettek a felnőttek
(a rousseau-i értelemben természetes)
de most 15 s 16 között
ahogy kilép a kiskapun
és be a történelembe
a feszültség rögtön nyilvánvaló
az egyetemista aki elkíséri tejért
kissé regresszív módon visszalép
eluard s aragon verseiből
a tejeskanna és a lány közé
s elindulnak a jövőbe
amely ebben a pillanatban minden egyébnél fontosabb
s még nem is létezik

Rendőrök akcióban

2008.04.28. 15:02 | Andreia | 60 komment

Kezdek azon gondolkodni, hogy átnevezem a blogot "nemjódolgok" blogra, mert mostanában valahogy csak ilyen hervasztó témák jutnak eszembe. Amit alább írok, kötelességemnek érzem mindenkivel tudatni. Mivel számomra is új volt az infó, bizonyára nem vagyok vele egyedül.
Városunkban a rendőrök gőzerővel dolgoznak, sebességet mérnek, igazoltatnak, mindenfélét ellenőriznek a gépjárműveken. (Mondjuk azt nem értem, hogy miért van tele a város minden este kivilágítatlan biciklesekkel, én speciel azokra vadásznék.) A kékruhások újabban az ELSŐSEGÉLY CSOMAGRA álltak rá, jó pénz, mert az emberek általában elfeledkeznek róla, hogy annak is lejárhat a szavatossága... Már fél Csornát megbüntették sokszor 20.000 Ft-ra a kis piros doboz elavultsága miatt. Futótűzként terjedt a hír, mindenki rohant is a teszkóba, ahol potom 1500 Ft-ért be lehetett szerezni egy új ládikát. Csak lehetett, mert pár nap alatt elkapkodták az összeset. Szegény későn informált ember mi mást tehet, mint bemegy a barkácsboltba, és megveszi ugyanazt a cuccot 3000 Ft-ért, de állítólag a gyógyszertárban is feltöltik újra, azt nem tudom, mennyiért.
Szóval, emberek, figyeljetek oda jól, mert elég egy apró hiba, és már csusszannak is ki a zsebeitekből a tízezresek.

Kézfogás kontra puszi

2008.04.23. 15:55 | Andreia | 7 komment

Ma Szombathelyen voltam. Hogy miért, arról egy másik bejegyzés fog szólni. Lényeg, hogy elég hosszú az út, bőven van időm a buszon mindenféle ostobságon elmélkedni.
Láttam két fiút találkozni, és már jó előre kezet nyújtottak egymásnak. Aranyos baráti üdvözlés volt, látszott, hogy örültek egymásnak, és nem feszélyezte őket a másik megérintése. Tetszett. Aztán már kerestem a busz ablakából a lányokat, akik majd szintén előttem találkoznak, jajdejóhogylátlak-mosollyal az arcukon. Nem kellett sokáig várnom. Megvolt a bájvigyor, a műpuszi, épphogy csak összeértek az arcok. Lehet, hogy utána lehetne vájkálni, honnan jött és miért épült be a köztudatba ez az üdvözlési forma, de ezt fejtse meg most valaki más. Csak azon gondolkodtam, hogy mennyivel jobb lenne, ha a lányok is kezet foghatnának egymással, és az ellenkező nemmel is. A puszi néha kínos, nemakarom-dolog, és olykor túl közel kell engedni idegen embereket a testünkhöz, vagyis intim. Persze, vannak nők (és férfiak), akik rafináltan kifejlesztették a "puszi nélküli puszi" tudományát, így az ember észre sem veszi, hogy az illető nem az illemnek megfelelően cselekszik, vagyis, csak bájosan odatartja a pofiját, és cuppant egyet a levegőbe.  Remélem, a barátaim nem értenek félre, szívesen cuppantok az arcukra, ha akarják, de egyrészt ezt feleslegesnek tartom, ha napi/heti rendszerességgel találkozunk, másrészt meg ők is tudják, hogy nem vagyok az a puszizkodós fajta lány.
Na mindegy, csak ennyi a mai monológ. Jó lenne, ha bevezetnék a női kézfogást (tudom, azért bizonyos helyzetekben előfordul), és eltörölnék az arconcsókolással járó köszönéseket. Ahh, mennyivel könnyebb lenne az élet! :-)

Ti mit gondoltok?

Norah Jones - a punk

2008.04.08. 15:38 | Andreia | 1 komment

Ma délután döbbenten olvastam a Quart-on, hogy egyik kedvenc énekesnőm, akit szende, visszafogott, selymeshangú királylányként ismert meg a világ (többek között én is), egy El Madmo nevű formációban működik közre "titkos" bandatagként. Kicsit lemaradtunk, mert találtam egy 2006-os cikket a bandáról itt. Sajnos, nem sikerült belehallgatnom a zenéjükbe, de valami nyers hangzású gitárzenét, garázs-rockot és csajos szövegeket emlegetnek. Hmmm... Kíváncsi vagyok. Megmondom őszintén, eleve elfogultan állok a témához, végülis Norah Jones-ról van szó, aki a világ egyik legjobb énekesnője. Nekem tetszik az ötlet, hogy teljesen más stílusban is kipróbálja magát, és biztos vagyok benne, hogy nem okoz csalódást.

Update: Belehallgattam! Light-rock, country és Norah Jones. Finom kis muzsika - nem csak csajoknak! :-)

Életmentők

2008.04.04. 15:04 | Andreia | 4 komment

Tegnap megint a Győri Nemzetiben voltunk. Csodálatos előadás volt a Parasztbecsület, csillogó szemekkel néztem végig a darabot. Teljesen elvarázsolt a szereplők játéka, hangja, és maga a történet is. Azt hiszem, ez volt életem első opera előadása, és nagyon élveztem. A Bajazzók is jó volt, de a bohócos téma soha nem kötött le igazán, a végét már kicsit untam. Persze, az énekesek tehetségét itt sem lehet kétségbe vonni. Azon gondolkodtam, milyen nehéz lehet így énekelni, mennyi munka állhat emögött. A karmestert is folyamatosan figyeltem. Az ember azt hinné, hogy semmi értelme az ő jelenlétének, de ez - rájöttem - nagy tévedés. A karmester irányít. A karmester nélkül szétcsúszna az egész zenemű. A karmesterek zsenik. Figyeltem, ahogy mozdul a keze, mindig egy század másodperccel előbb, mint ahogy egy-egy hang felcsendül.
Összességében jól éreztük magunkat, bár Erik szíve nem áll túl közel a műfajhoz, amit meg is értek. Ez ömlengés és romantika.

Nem voltunk még kellő képpen elfáradva, így beugrottunk a teszkóba (igen, így kis betűvel, mert szerintem a teszkó ma már olyan fogalommá vált, mint régen az ábécé). Bekanyarodtunk a parkolóba úgy fél 11 magasságában, mikor is éreztem, hogy a táskámban megzizzen a telefon. Jah, elfelejtettem kikapcsolni a "némítás" funkciót. De ki a csuda kereshet engem ilyenkor? Három lehetőség fordult meg hirtelen a fejemben. 1. Erik - nem, ő itt ül mellettem. 2. Anyu - akkor baj van. 3. Tesóm - akkor is baj van. Normális esetben ők már alszanak ilyenkor. Tuti, hogy valami baj van. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban mégsem ők voltak, hanem egy régi barátnőm, akiről fél éve nem hallottam, és akivel másfél éve nem találkoztam... Hogy hogyan jutottam eszébe csütörtökön este fél 11-kor, azt nem sikerült kiderítenem, mert a maratoni félórás beszélgetés arra sem volt elég, hogy az elmúlt hónapokat kitárgyaljuk. Valószínűleg csak úgy eszébe jutottam, és felhívott. (Illetve sms-t küldött, én meg teszkózás után visszahívtam, mert utálok sms-t küldeni.) Végülis teljesen mindegy a miért, lényeg, hogy gondolt rám, és én nagyon boldog voltam. Meg is ígértük egymásnak, hogy májusban találkozunk: Erikkel felutazunk Pestre, megcsodáljuk Ági barátném új lakását, és belevetjük magunkat a pesti éjszakába. Amolyan csendes-ülős nosztalgiázós összeborulásra számítok, Erkó meg úgyis feltalálja magát. Majd beiktatjuk Mőnit, Colost, vagy Tompi bácsit.

No. Miután letettük a telefont, már félúton jártunk Győr és Csorna között. Az esti történéseknek itt korántsem volt vége, de ezt mi még nem is sejtettük. Nevetgéltünk, kacarásztunk, és már láttuk szeretett szülővárosunk fényiet, amikor Erik hirtelen felkiáltott: "Bazmeg a nemnormális!" Persze rögtön láttam a reakciót kiváltó elemet - egy embet sétálgatott a főút másik oldalán, mellény és kivilágítás nélkül, forgalomnak háttal. Akurva - gondoltam én is magamban, és hirtelen kotorászni kezdtem a fejemben, mi is a rendőrség telefonszáma. Közös megegyezéssel aztán úgy döntöttünk, hogy nem küldjük ki rá a zsarukat, előbb megnézzük, mi a helyzet. Körforgalomnál vissza, szemek tágra nyit. Meg is találtuk az emberünket, aki már a döri elágazásnál tartott. Stoppolt basszus! Megálltunk. Miután jól leugattuk a fejét, hogy mekkora ökör, és öngyilkos akar-e lenni, megkérdeztük, mit csinál itt. Elmondta, hogy elaludt a buszon. Rábacsécsénybe szeretett volna menni, de Csornáig hozta a busz. Szopó. Az viszont mázli, hogy velünk összeakadt, mert annyira jófejek voltunk, hogy elvittük Eneséig. Onnan még 8 km Csécsény (ezelőtt fogalmam sem volt róla, hol van). Hát, ha idáig elhoztuk a szerencsétlent, vigyük már haza. Hazavittük. És milyen jól tettük! Ahogy a hátsó ülésen megfordultam, és kémleltem a kihalt, sötét, fákkal övezett betonutat, olyan érzésem támadt, hogy a koromsötét éjszaka elnyel bennünket. Még a Hold fénye sem adott volna támpontot ennek a nyomorult embernek. Eszembe jutott, mikor Erikkel Kőszegen toltuk a bicikliket a hegyre, késő éjjel, vaksötétben. De csak vihogtunk, mert tökrészegek voltunk mind a ketten. Néha nekimentünk egy fának, egy bokornak, de az akkor jó poén volt, és eleve ketten voltunk. Na de alkalmi barátunk magányos, éjszakai sétáját nem vállaltam volna be semmi pénzért! A házáig vittük. Mikor kiszállt, olyan zavarban volt, hogy azt sem tudta, hogyan köszönje meg. Nem számított rá, hogy ekkora szerencséje lesz. Mi pedig örömittasan gurultunk újra hazafelé, a lelkünkben valami olyasmi érzéssel, mint amikor a vasárnapi ebéd után jóllakottan  hátradőlünk a székben.

Mozgalmas csütörtök esténk volt. :-)

Park Fesztivál

2008.04.03. 14:49 | Andreia | 26 komment

Reggel Erkó hívta fel a figyelmem a hónap végén megrendezésre kerülő csornai eseményre. Mondja, hogy az iwiw-en kapta meg a körlevelet, amiben már tudatják a kedves Műkő-programszervezők a fellépők listáját. Gyorsan fel is ugrottam a közösségi portálra, hogy saját szememmel is meggyőződjek a hírről - na nem mintha nem hittem volna neki. Döbb. Hát itten télleg lesz valami! Idézem:

"Április 30.Szerda – Május 3.

PARK FESZTIVÁL
Fellépők:
Anonym Project Copy Con Dj Áfonya Dj Cyborg Templar Dj Infragandhi Dj Palotai Eve Six Gravefruit Sound Honeyball Kowalsky meg a Vega Magashegyi underground Mexakito Ocho-Macho Band Péterfy Bori & The Love Band Pilu Tape Underground"

Szinte biztos, hogy bérletet váltunk a helyi fesztiválra, és mind az öt napon ott leszünk. Annyira lelkes lettem, hogy még szórólapokat terjeszteni is hajlandó volnék, vagy telefonon zaklatni embereket, hogy "szeretettel várjuk őket". Kezdődik a tavasz, virágzásnak indul talán a város is. No persze, az Ismerős Arcok koncert sem volt gyenge, de arról már Orsó, Lecsó és Lackó is megemlékeztek. Bízom benne, hogy sokan eljönnek majd, és fellendül a helyi szórakozási kultúra. Jó dolog, hogy vannak még itt olyanok, akik nem adták fel, és tesznek azért, hogy LEGYEN ITT VÉGRE VALAMI . Mert lehet, látjátok? :-) Kívánom, hogy sikeres legyen a rendezvény, és továbbra is ilyen lelkesek maradjanak a szervezők!
Gyertek el!
Helyszín: Csorna city, Művelődési Központ (=MŰKŐ), és Premontrei Park

Egy tökéletes este kettesben

2008.03.28. 11:50 | Andreia | 2 komment

Tegnap, mikor hazamentem a munkából, és letudtam a napi korrepetálás-adagot is, Erikkel elhatároztuk, hogy "semmitsecsinálunk". Gyorsan rendet raktunk, megvacsoráztunk, és begyújtottunk a kandallóba. Leugrottam a boltba egy-két üveg sörért, majd előkerültek a hét elején a Rossmannban vásárolt akciós horror dvd-k és bevackoltuk magunkat a tévé elé. Mindenkinek, aki egy kicsit is kedveli a stílust, ajánlom figyelmébe a Halálos kitérő című filmet. Természetesen a "szar horror" kategóriába tartozik, de ezeknek a filmeknek is megvan a maguk esetlen bája (mi meg elég betegek vagyunk ahhoz, hogy szórakoztatónak találjuk). Klasszikus eset: erdőben kocsikázás, baleset, fiatalok, eltévedés, menekülés a gonosz erdei mutáns  szörnyek elől, sok vér, sok halál, happy end. :-) Ez után következett a Ház a park szélén, egy olasz thriller 1980-ból. Egy kis erotika, kevés kaszabolás, sok antipatikus szereplő és súlyos bosszúállások. Remélem, lesz még sok ilyen esténk - kandallóval, sörrel és zs-kategóriás filmekkel. :-)

Nemjó dolgok

2008.03.27. 14:39 | Andreia | 4 komment

Jah, mert ez egy mosolygós blog, rózsaszín, meg szép az élet, trálláláááá. De mivel nem vagyok teljesen buggyant, nem látom mindig ilyennek a világot. Szeretek élni, egy csomó dolgot szeretek, ez viszont nem azt jelenti, hogy képes vagyok mindenben meglátni a jót. Szemezgessünk csak az elmúlt napok eseményieből:

- Egy kilenc éves nagypofájú "gádzsi" alázza az embereket a myvip-en, háttérben a bátyjával, aki még nagyobb paraszt. Olyan dolgokat irogatnak ismeretlen embereknek, és olyan stílusban, hogy az eszem megáll. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy szopatja le magát egy ilyen kis geci, akinek még szőr sincs a farkán, de ezt a témát hanyagoljuk is, mert felfordul a gyomrom. Az ilyeneket kellene sterilizáltatni, még mielőtt ivaréretté válnak, de kurvagyorsan.

- Szülők rontanak rá egy tanárra az iskolában, és jól elagyabugyálják, mert az ártatlan, okosszépéstehetséges kislányukat el meri ültetni a helyéről. Szegény lányka annyira megijed, hogy óra közben kirohan a tanteremből és fut egészen hazáig, szülei védelmező karjaiba. Azok persze nem restellnek bemenni az intézénybe és jól önbíráskodni egyet. Mert nekik igazuk van. Ők mindent tudnak a 35-ös IQ-jukkal.

- Egy mocskos kis pondró diák vascsővel ütlegeli idős tanárát, aki az eset után felmond és szanatóriumba kerül. Az iskola még mocsadékabb, sunyigeci igazgatónője természetesen a tanárt teszi felelőssé, és dicséri a kis férget, milyen tehetséges gyerek. Abbiztos is! Ha ezekből lesznek a színészek, akkor én nem akarok színházba járni, inkább olvasok otthon, egyedül. Bár én bízom a színész-társadalomban, akik nem engednek be maguk közé efféle "tehetségeket".

- Egy fiatalkorú, nőnemű kis patkány leköpi, piros filccel befestett tamponnal dobálja meg a tanárát, másokat lekurváz, hajakat gyújtogat heccből, meg telefonokat lop nyilvánosan. A szülők természetesen ezt a gyereknek nevezett élőlényt védik, és nem engedik az áthelyezését más intézménybe.

- Szintén fiatalkorú "illetők" összebarmolnak egy villamost, amit a szüleik pénzén vett az állam azért, hogy kényelmesebben eljuthassanak a munkahelyükre. Azért dolgoznak, hogy ezek a kis szarcsimbókok még több színes filcet vehessenek maguknak... Tudják, vagy nem, tökmindegy. Ők is felelősek azért, hogy ilyen szemétállat kölyköket hoztak a világra.

- De ez még mind nem elég, mert a villamost összefirkálni nem nagy kunszt ám, ki is lehet siklatni! Az már baró! Mindössze egy köteg újságpapír kell hozzá, aztán lehet vihogni, ugrálni, törzsi táncot járni a megrongált jármű mellett. Ez az igazi extázis, a kurvanagykirályság.

Hát mi a faszom folyik ebben a kurva országban? Miért nem csinál senki semmit? Nem hiszem el, hogy nem lehet. Megvárjuk, míg a tízévesek a kezükbe veszik az irányítást, és majd nem merünk kimenni az utcára? Én már most is többet gondolok a kelleténél arra, vajon mikor rabolják ki az üzletemet. A tanároknak is most kellene szrájkolni, nem csak akkor, amikor kevés a pénz! Bosszant, hogy az anyám minden nap gyomorgörccsel megy be az iskolába (merthogy szegénykém szintén tanárnéni), és nem tehetek semmit. Ahogy ő sem.
Nem lehetne összefogni, és országosan felfüggeszteni a tanítást, amíg a drága törvényhozók nem találnak ki valami kézzel foghatót a normális élet érdekében? Nem lehetne a fiatalkorúakat is bedugni egy sötét zárkába, hogy fetrengjenek ott egy kicsit a saját szarukban és elgondolkodjanak azon, hogy jobb-e ott, vagy esetleg érdemesebb lenne beilleszkedni a társadalmba? Nem lehetne a buta balfasz embereket kirugdosni a vezető beosztásokból és értelmesekkel pótolni őket?  Nem lehetne olyan országot építeni, ahol szépen, békében élhetünk egymással, egymás mellett? Ahol megvetik és kellő szigorral bűntetik a mocskos geci söpredék aljanépséget? Nem lenne jobb az a rózsaszín kis világ, amit igyekeztem én is megteremteni magamnak? Nem lenne jobb...?
Fúj, de undorító voltam. Nő létemre. De a faszomat, azt.

Bakkártya-tranzakciós pos terminál

2008.03.19. 14:44 | Andreia | 2 komment

Ismét elérkezett az újítás ideje. Figyelmbe véve, hogy a konkurencia kapaszkodik felfele, lopja az ötleteimet és a beszállítóimat, valami olyasmit kellett kitalálni, ami még nincs. Íme, megérkezett, ma beszerelték: bankkártya-tranzakciós pos terminál! Nem bonyolult kezelni, kb. 5 perc alatt magyarázta el a fiatalember, miközben a lehető legszerencsétlenebb módon helyezte el a szerkezetet. Nem az ő hibája, kicsi a bolt, sok a kábel... A lényeg, hogy a mai naptól fogva bankkártyával is lehet nálam fizetni. Micsoda előny! Remélem, tényleg van értelme havi 3000Ft-ot kifizetni ezért az Erste banknak.
Ezen felbuzdulva vettünk egy kevés aranyat is az aktuális utazóügynöktől, tegnap meg Pesten voltam piercing-beszerző körúton. Potom 45ezerért cserébe  elmondhatom, hogy a környék legnagyobb testékszer-választékával rendelkező ékeszerboltja az enyém. Büszke vagyok, na.

Autókázás

2008.03.17. 13:49 | Andreia | 4 komment

Szombaton gyönyörű napsütésre ébredtünk, szerencsére dolgoznom sem kellett, mert ugye ünnepeltünk. Megnéztük a tévében a pesti műsort, egész jó volt. Végre nem csak szónoklatokat és népnevelő beszédeket hallhattunk, hanem egy kreatív, látványos, igényes előadást. Élőben még jobb lehetett, ilyenkor sajnálom, hogy messze lakunk a fővárostól. Délben meglátogattuk a kiscsaládot, Erik anyukája megint finomat főzött, majd elindultunk kirándulni. Beültünk az autóba, és a körforgalomnál kiszámolóval eldöntöttük, merre tovább. Irány: dél! Körbejártuk a környéket: Egyed, Szany, Sobor, Rábaszentandrás... Ismét megállapítottuk: gyönyörű helyen élünk! Takaros kis porták mindenütt, állatkák az udvaron, kis padok a házak előtt. Bár az újgazdagok építkezési stílusát soha nem fogom megérteni, hogy lehet a százéves vályogházak mellé hupikék meg rózsaszín "amerikai házakat" felhúzni, de ettől eltekintve szép a környék. Ilyenkor mindig elfog a vágy, hogy falura költözzek. Majd egyszer...

Apeh, fogyasztóvédelem 2.

2008.03.10. 15:56 | Andreia | 2 komment

Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy alábbi történet nem a képzelet szüleménye, az események valóban megtörténtek, a szereplő nevét saját (anyagi) biztonsága érdekében megváltoztattam.

András kisvállalkozó egy kisvárosban. Könyvelője precíz, pontos és megbízható. Mivel szeretnek mindent rendben és időben intézni, az adóbevallást is a február 15-i határidő lejárta előtt beküldték. Egy hónappal előtte. Ekkor még nem is sejtették, mekkora hibát követtek el…
A túl korai jelentkezés miatt az APEH munkatársai FELTÉTELEZTÉK, hogy András negyedéves áfás, akiknek a határidő ugye január 20. Az összeg természetesen nem lett január 20-ig befizetve, ezért utánanézés helyett, csupán a feltételezésekre hagyatkozva a Hivatal inkasszót tett András magánszámlájára. (Zárójelben jegyzem meg, erről megy a lakás- és a kocsitörlesztés.) Kezdődött a telefonálgatás, levelezgetés, amelyből kiderült, hogy az ellenőrző szerv SZERINT András a „küszöbérték fölé ment”, ezért csúszott át éves áfából negyedévesbe. Természetesen nem ment a „küszöbérték fölé”, tehát az állításuk nem igaz! Ezek után András részletfizetési kérelmet nyújtott be, amit ÁLLÍTÓLAG nem kaptak meg. (Érdekes módon a fax másolta a könyvelőnél van…)
Folytatódott a telefonálgatás, ilyen-olyan osztályra irányítgatás, mindenki hárította a feladatot, hogy a probléma megoldódjon. Végül egy hölgy fenyegető hangnemben közölte, hogy ne sürgessék őket, majd felháborodottan letette a telefont. Egyszercsak érkezett egy Határozat. Hurrá, hivatalos levél, reménykedés, hogy talán vége lesz a hercehurcának. A pofáraesések sorozata azonban nem ért véget, ugyanis a levélben a következő állt: András felejtse el a részletfizetést,, mert SZERINTÜK elhasználta az áfát, amit egyébként félre kellett volna tenni, nem szabadott volna befektetni az üzletbe. Mivaaaaan? A feltételes módban írott fogalmazvány megalázó hangvétele csak hab volt a tortán. Szó sem esett az inkasszóról, amit azóta sem oldottak fel, holott a pénz már rég rajta volt a számlán. (A lakástörlesztést a család segítségével sikerült rendezni.)
Fellebbezni 5000 Ft illeték fejében lehet. Küldtek csekket is, 2200 Ft „ügyintézési illetékről”, amit az iktatástól számított 8 napon belül kell befizetni, különben 50%-os kamattal hajtják be. A csekket az iktatástól számított 7. napon adták fel, tehát Andrásnak maccsa sem volt, aznap futhatott a postára.
Végül levették a számláról az összeget is, amiért nyavalyogtak, de hát ez sem ment simán (ha nem első kézből hallom, nem hiszem el), mert X ezer forinttal kevesebbet vettek le VÉLETLENÜL. Inkasszó tehát továbbra is marad.
Most ott tartunk, hogy 4 hét után az a párezer forint is lekerült a számláról, feloldották a zárolást, úgy tűnik vége az ügynek. András persze majd szértobban az idegtől tehetetlenségében, mert Magyarországon az Apeh maga Isten hivatala, nincs felettes szerv, ahol jelenteni lehetne, esetleg megpendíteni valakinek, hogy fogyatékosok dolgoznak ott és szivatják a kisembereket. 

És most eszembe jut, hogy ez egy Mosolyblog, ahol jó dolgok történnek. Hogy mi a jó ebben az egész történetben? Először is, hogy András mögött ott egy szerető, segítőkész család, akiknek szerencsére módjukban is állt segíteni.
A legjobb dolog viszont az, ha ezt a bejegyzést legalább annyian elolvassátok, mint az előzőt. Mert az azt tükrözi, hogy még nem vagyunk teljesen közönyösek. Hogy még van remény arra, hogy megváltoztassuk ezt a rendszert, mielőtt teljesen tönkretesz bennünket.

Apeh, fogyasztóvédelem...

2008.03.07. 14:05 | Andreia | 30 komment

Igyekszem becsületes lenni. Tényleg. A könyvelőnk mindenre odafigyel, időben beküldöm az adóbevallásomat is, és felajánlottam az 1%-omat a Csizmáskandúrnak. Vannak számláim, adok blokkot, még tájékoztató kártyákat is az ékszerek mellé. Rendesen könyvelem a javításokat, és kiírtam a falra, hogy "Az árak forintban értendők és az áfát tartalmazzák", kint van a tűzoltók stb telószáma, a nemesfémjelek, minden.
Na de azért mindennek van határa! Magyarázza meg nekem valaki, hogy egy 8négyzetméteres üzlethelyiség ajtajára (jelezném: egy db van, plusz egy nyamvadék kis kirakat) miért kell kiírni, hogy "BEJÁRAT"? Természeresen belülre pedig, hogy "KIJÁRAT". Sőt, tovább megyek, azt is ki kell írnom/ ki kell ragasztanom matricán az ajtóra, hogy "LÉPCSŐ". Mert van egy db lépcsőfok. (Esetleg a kirakatra ne írjam ki, hogy "NEM BEJÁRAT"?) Ha mindezt nem teszem meg, 50 ezer forintra büntethetnek/db. Felháborodtam. Pedig röhögnöm kellene, mert ezek szerint a magyar társadalom nagy része akkora barom, hogy nem látja meg a kilincset a bejárati ajtón! Mondjuk ha elképzelem ezt egy kocsmaajtón, még viccesebb a szitu, mert aki tökrészeg, úgyis megbotlik a lépcsőn vagy nekimegy az ajtónak... Az analfabétának mindegy, aki meg tud olvasni, csak van annyi esze, hogy lássa, hol kell bemenni, vagy hogy van-e lépcsőa lába előtt... Nyeheeeee!!!!!
Édesapám a következőkkel bővítette ki a kiírást:

"Ha szeretne bejönni a boltba,
először a kilincset le kell nyomni,
majd az ajtót
befelé nyomva tud
betérni boltunkba.
Ha szeretne kimenni a boltból,
először a kilincset le kell nyomni,
majd az ajtót
befelé húzva tud
kimenni boltunkból."


Most akkor kereskedőként akadjak ki, hogy ilyan szarságokkal b*szogatnak, vagy vásárlóként, hogy teljesen hülyének néznek...?
Na de mivel ez egy "mosolyblog", és mi itten csak a dolgok jó oldalát nézzük, ugyebár, hát tessék: Nem halok bele, hogy kiírtam, egyébként meg ezen nem csak mosolyogni, hanem nevetni is lehet! :-)))

Feltámadás!

2008.03.07. 10:32 | Andreia | Szólj hozzá!

Na gyerekek, itt vagyok újra! Vége a depis télnek, jön a tavasz, újraéled a természet, újraéledek én is. Ellentétben a legtöbb emberrel, én nem Szilveszterkor tettem fogadalmat. Mostanra érett meg bennem a gondolat, hogy változtatni kell! Persze, ehhez kellett egy újabb orvosi vizsgálat, egy költözés, egy kis üzleti nehézség...
Elkezdtem mozogni, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a szervezetem még nem épült le annyira, hogy ne tudjak egy huzamban 2km-t lefutni. Igyekszem egészségesen táplálkozni, és minél kreatívabb dolgokkal tölteni a szabadidőmet. Hetente legalább egyszer meglátogatom a macskámat, aki anyuéknál éli boldog kis mindennapjait. A nagymamámmal tökjóban vagyok, néha átjön hozzám a boltba, szerdánként meg nála ebédelek, és közben elmeséli, mi történt a szomszédasszonyával. Alakul a terve egy webboltbak, amit Erikkel közösen fogunk véghezvinni, előreláthatólag a nyár folyamán. De ez maradjon egyelőre titkos tervecske. :-) Már csak a cigiről kellene leszokni, de erre még nem állok készen. Megnövesztem a hajam is (persze, ha nem áll jól, újra levágatom), és már 4mm-es a fültágítóm! :-) Gyűjtöm a százasokat a Csizmás Kandúr Állatmenhelynek, már félig van a katicás persely. Az idei buliszezon első állomása pedig a Mediawawe lesz, aztán jöhet a Novarock, a Volt, a Pohoda, és a Balaton Sound!

Feltámadtam, megvilágosodtam: a virág szebb, mint a csoki, a csoki meg finomabb, mint a virág! :-)

A Fotó

2007.11.22. 11:26 | Andreia | 3 komment

Tegnap megígértem Gaccsikának, hogy felteszem a kedvenc fotómat.
Tanya Chalkin: Kiss. Imádom ezt a képet! Bár két nő található rajta, én meg nem vagyok leszbikus, mégis úgy érzem, ez itt A Szerelem. Tökéletesen fonódik egymásba a két test. Gyönyörű! :-)

Pimpinkin

2007.11.20. 09:24 | Andreia | 10 komment

Nem szeretem az ilyet. De ez a kiscsaj aaannnyira aranyos!!! :-))) Ma egész nap ezt énekelgetem: Pimpinkin, ő egy édi kis haver, velem kirándul és közben énekel... :-)))))
Remélem, a szülők nem fogják elrontani...

 

Kariajcsi

2007.11.18. 10:05 | Andreia | Szólj hozzá!

Nyakunkon a karácsony, gondolom nem vagyok egyedül abban a helyzetben, hogy hetek óta azon gondolkodom, kinek mit tehetnék a fa alá. Nos, ezt a cikket azért írom, hogy ilyen-olyan ötleteket felsorakoztatva segíteni próbáljak sorstársaimon.
Itt szeretném első körben leszögezni, hogy a mindenkori legeslegjobb, legörömtelibb és legelsöprőbb meglepetéssel bíró ajándék az ÉKSZER, amit Csornán, a G&G Ékszerboltban vásárolunk. :-)))
De félretéve a tréfát (ami félig azért komoly volt), egyéb ötleteim is vannak.
Ma nem írok le mindenkit, majd beosztom, így minden nap tudok újdonságokkal szolgálni. Ha valakinek egyéb ötletei vannak, szívesen veszem, lehet kommentelni! :-)
A kérdés tehát: MIT AJÁNDÉKOZZUNK SZERETTEINKNEK KARÁCSONYRA?

1. Barátnőnek/Élettársnak/Feleségnek:
- Ékszer - DE TÉNYLEG! :-) Nyaklánc, karkötő, gyűrű (tudd a méretet!), a házasság előtt állók (és egyben merészebbek) karikagyűrűvel is meglephetik párjukat, ha biztosak a dolgukban - csak biztosra menjünk, különben csúnya karácsonyunk lehet...
- Bármi, ami smink, kozmetikum, wellness-cucc vagy ilyesmi - lényeg, hogy színes legyen és sok! (Lehetőleg ne a "Százforintosban" vásároljunk, ügyeljünk a minőségre is!)
- Ruha minden mennyiségben, persze kizárólag az ízlésének megfelelő (Bizonytalanok vehetnek utalványt is)
- Előzőből következik: kiegészítők, úgy mint táska, öv, pénztárca, stb. (Ha ezeket egyben vennéd meg, lehetőleg passzoljon a színe és a mintája!)
- Romantikus könyv/film, ezzel tudatva, hogy az érzései megértésre és viszonzásra találtak!
- Ha gyűjt valamit, egy újabb darab mindig nagy siker (ha pl. mesefigurákat gyűjt, szerezzünk be olyat, amilyen még nincs!) Khm.... :-)))
- Ha szeret főzni, lehet felszerelni a konyhát és mellékelni egy minőségi szakácskönyvet (olyat, amiben receptek is vannak, nem csak színes képek)
- Egyedi feliratos póló, pulcsi, törölköző, bögre - bármilyen kedvesség, amin személyes üzenet/szöveg szerepel
- Plüssálltka - gagyinak és elcsépeltnek tűnik, de ma már pont ezért sokan nem is gondolnak erre. Szerintem kedves meglepetés...
- Társasjáték, hogy újra gyerekek lehessetek, és egy közös program eszetekbe juttassa, milyen jó együtt lenni! Ajánlom: Labirintus, Activity (min.4 fő részére), Monopoly, Scrabble, Puzzle (bár ez nem annyira társasjáték, de jó!), vagy régi társasjátékok
- Készítsd magad! Ha nem vagy teljesen "botkezű", fess egy képet, és kereteztesd be!
- Fotóalbum - megható ajándék egy titokban elkészített fényképalbum a közös pillanatokról (Nem cd-re írva, hanem ALBUMBAN! Miért? Mert az kézzel fogható, bármikor, bárhol megnézhető, és fontos a klasszikus forma)
- Koncertjegy, ha tudod, mit szeret, és a közeljövőben lenne alkalom kiruccanni egy jó buliba (Figyelem! Itt ne a saját ízlésedre gondolj! Ha nem szereti a hardcore-t, de te igen, ne cibáld el magaddal...)
- Írj könyvet! Akár saját gondolataidból, vagy összegyűjtött idézetekből készíts könyvet! Kézzel írva az igazi, bár elég babra munka. Ki is nyomtathatod, könyvkötőhöz is elviheted, de megcsinálhatod az egészet egyedül is!
- Mától kezdve próbálj meg odafigyelni, hátha elejt valami kívánságot, így még könnyebb lesz örömet szerezni neki - a nők szeretik a figyelmességet! ;-)))

Következő cikk: Barát/Élettárs/Férj ajándéklista


"Ficsúr dala"

2007.11.17. 10:55 | Andreia | Szólj hozzá!

Hát igen, az internet már csak ilyen. Ha egyszer valami felkerül, az nem sokáig marad titokban. Íme, a helyi hitoktató és a néptáncos brigád mulatozása: :-)))

Barátom, a hajléktalan

2007.11.16. 14:07 | Andreia | 7 komment

Kicsit furcsának tűnhet, amit most írni fogok, de én alapvetően hiszek abban, hogy mindenkivel szót lehet érteni. Olykor (ha a hangulatom is megfelelő) azzal szórakozom, ha bejön a boltba egy nehéz ügyfél, hogyan tudom megpuhítani.
Jómúltkor bejött egy középkorú nő, aki valamiért borzasztóan morcos volt. Ahogy elnéztem, alapból ilyen lehetett, de hirtelen elhatároztam, hogy megpróbálom mosolyra bírni. Nem voltam tolakodó, és hülye poénokat sem sütöttem el, egyszerűen megpróbáltam ráhangolni magam a stílusára. Alapvetően cinikus-fikázós-beszólogatós típus volt, én meg adtam alá a lovat. Persze miután egyetértettem vele, gyorsan felmutattam valami pozitívumot is, csak úgy finoman, észrevétlenül, és hopp, már beszélgettünk is! Olyannyira megnyílt, hogy a végén még a családjáról is szó esett, és közben mosolygott! Igeeen, én nyertem!!! :-)
No de nem is erről akartam mesélni, hanem egy különös ismerősömről, akit kis városomban senkinek nem kell bemutatni. Egyetlen hajléktalanként éldegél közöttünk, szinte nap mint nap felbukkan a belvárosban a Báró. Nem túl tolakodó, nem állít le mindenkit az utcán, hogy adjanak neki ezt vagy azt, csak mászkál, betér egyik-másik kocsmába... Arra már nem emlékszem, mióta vagyok vele jobb viszonyban, arra viszont igen, hogy kislány koromban elég félelmetesnek tartottam, és igyekeztem minél messzebbre elkerülni. Ma már tudom, hogy ő nem egy gonosz szörnyeteg, aki elől el kell menekülni, ha feltűnik a horizonton.
Egyszer vettem egy doboz cigit magamnak, de nem olyat, amilyet szoktam, hanem mittomén, valami más márkájút. El is szívtam belőle egy szálat, de bűnrossz volt, így el is süllyesztettem a pult alá. Egyszer jött A Ferkó (ja, mert így hívják), kért egy szál cigit. Mondom neki, várjon, mert van itt valahol, és nekiadtam az egész dobozzal. Hogy kikerekedtek a szemei! :-) Annyira megörült az "ajándékomnak", hogy másnap hozott nekem egy csokit. A szép az egészben az (azon túl, hogy szerencsére megtehettem, hogy felajánlok egy egész dogoz bagót), nem szállt rám, és nem jött be minden nap pofátlanul, hátha megint leesik valami. Néha megjelenik, akkor adok neki egy százast - kávéra, vagy kajára.
Tegnap is találkoztam vele (jó régen láttam, azt mondja, tüdőgyulladása volt), adtam neki megint cigit, meg éhes is volt, hát egy százast is előkotortam. (Most őszintén, havonta egyszer, ez igazán nem sok!) Mivel ilyen rendes lány vagyok, cserébe nem minden napi ajánlatot kaptam: ha bárki bántani akarna, egy szavamba kerül, és elintézi! :-))) Úgyhogy aki nem akar összetűzésbe keveredni egy marcona külsejű úrral, az ne kössön belém! :-))))

Night Shopping

2007.11.08. 10:51 | Andreia | 5 komment

Múlt héten szombaton kiruccantunk a csajokkal Győrbe. Jó kis murinak ígérkezett az Árkád egy éves szülinapja, hát úgy döntöttünk, megnézzük. Volt sok ember, dj Sterbinszky, és az üzletek kivételesen éjfélig nyitva tartottak. A dj-pultot a bevásárlóközpont közepén helyezték el, ott gyűltek össze a legtöbben. A színpadon 3 ember táncolt, annyira ciki volt, hogy mindenki őket nézte. Legalább egy kis show-műsort is láthattunk. :-) Pár perc erejéig mi is megálltunk röhögni, aztán folytattuk a túrát. Bejártuk az összes boltot, sok helyen akció is volt! :-) Hirtelen el is döntöttem, hogy újra kiböketem az orrom, és gyorsan vettem egy piercinget, potom 250 Ft-ért. (Szégyen, hogy nem a saját boltomból szereztem be, de ilyen nálam nincs, és nagyon tetszett: fehér foglalt köves, orvosi fém.) Szombaton megyek szúratni, ajjaj.... :-) Találtam még két ruhácskát, amit azzal a jelmondattal vittem a kasszához, hogy "úgyis mindig a kínaiban vásárolok, most az egyszer megérdemlem"... Sikeresen elköltöttem egy csomó pénzt, amit azóta sem bírtam kiheverni lelkiismeretileg. A mászkálás után még beugrottunk a Mekibe, toltunk egy-két sajtburgert, krumplit meg shake-et. Imádom a Mc'Donalds-os kaját!!! Éjfélre szerencsésen hazaértünk - utólag bevallom, kicsit izgultam a friss jogsis Judit mellett, de nagyon ügyesen vezetett! :-) Otthon beugrottam a BPK-ba, összeszedtem Erkót, aki addigra tökrészegre itta magát a srácokkal... :-)
Jó kis szombat este volt! :-)))

Hungarian EMO band?

2007.11.06. 16:02 | Andreia | 21 komment

Bóklászom a neten, csak úgy, összevissza, és véletlenül beleakadok egy videóba a Youtube-on. Ez önmagában nem meglepő, mert ott ugye, videók vannak. De ez magyar! És emo! És zene! Még nem klip, de az lesz... A szánalmas, gagyi No Thanx és a kanál vízbe fojtani való, irritáló, tehetségtelen Lola után lehet, hogy végre lesz egy igazi emo bandánk? Persze, ez sem az igazi (mer nehogymá mindennel meg legyünk elégedve - ez a magyar mentalitás), de azért nem rossz, nem rossz! Sőt (bocs kicsim, Te vagy a Nr.1), a srácok sem rosszak... :-))) Jó a stylist, legalábbis a képek alapján igencsak eltalálták az irányzathoz passzoló ruhákat és frizurákat. Közelítünk a nyugati kultúrához? Nekem tetszik ez az új magyar Anti Fitness Club! :-)))

Resident Evil

2007.11.05. 13:42 | Andreia | 2 komment

Huxley barátom hívta fel a figyelmem, hogy régen írtam. Igenis, értettem, jogos! :-)
Gyorsan eszembe is jutott egy téma, amiről már régóta szeretnék írni.

Pár éve játszottam először Ps2-vel, és nagyon megtetszett. Teljesen rákattantam, és volt úgy, hogy 3 napon kersztül csak lövöldöztem! Ma már nem nyomom ennyire hardcore, de azért még mindig kedvenc szabadidős tevékenységem maradt.
A Resident Evil sorozat lett az abszolút befutó, ebben lehet sokat lőni, gondolkodni, és nagyon szép a grafikája is. Sajnos, mindegyik részhez nem volt szerencsém, de azért párat végigvittem.
Aztán júniusban felfedeztem egy szupi magyar honlapot, ahol rengeteg érdekességet találtam a játékokról, filmekről, és egy kedves közösség tagja lettem. Néha még komplexusaim vannak a korom miatt, de azért igyekszem nem foglalkozni vele, hiszen internetes kapcsolatban vagyunk, és elvileg senkit nem zavar, hogy egyikünk 15 éves, másikunk meg 27. Jó érzés tartozni valahová, ahol elfogadnak és szeretnek, és ahol hasznos tagja lehetsz a csapatnak. Igen, képzeljétek, fontos feladatot kaptam! Persze, még nem tudok semmi konkrétat, de a "főnökúr" megkeresett, hogy lenne-e kedvem besegíteni az egyik elég nagy kaliberű munkájukba. NANÁ!!! Megtisztelve érzem magam, és remélem, elégedettek lesznek majd velem. Ha minden igaz, az Outbreak és Outbreak 2. részeket kell elemeznem, végigjátszanom, szereplőket jellemezni, meg/vagy ilyesmi... Már alig várom, hogy megtudjam, mi is lesz ez! :-)
Mindenképpen írni fogok még a témáról, amint körvonalazódik valami. Izgulok, és lelkes vagyok, mint egy kisdiák! És ez jóóóóó! :-)))

Portugál

2007.10.26. 16:00 | Andreia | 2 komment


Tegnap este a Győri Nemzeti Színházban voltunk Erikkel, és egy szuper kamaraelőadást láttunk. Muszáj írnom róla, mert még ma sem tértem magamhoz, anniyra tetszett! Egressy Zoltán Portugál című darabját néztük.

A sztori:

"A Kocsmáros lányával, a huszonöt éves Masnival vezeti Irgács italboltját. A kocsma egyik törzsvendége Retek, főleg azért jár ide, mert el akarja venni feleségül Masnit, neki azonban esze ágában sincs hozzámenni. Az apának nem lenne kifogása a házasság ellen, de kényszeríteni nem akarja lányát.

Gyakran megfordulnak mások is a kocsmában. Sátán, általában csendesen meghúzódik az egyik sarokban. Csipesz, egy ideig taxizott Pesten, de mióta visszajött a faluba nem csinál semmit. A Pap is be-betér, ha épp Irgácson van dolga. Csipesz felesége pedig gyakran felhajt itt egy fröccsöt azzal az ürüggyel, hogy az urát keresi.

Egy nap pesti fiatalember érkezik a kocsmába; pihenni jött pár napra, mielőtt elutazna Portugáliába. Masni csodálja, Becének hívja s láthatóan, nagyon jól érzik magukat együtt. Reteknek nem tetszik a dolog. Aztán megérkezik Bece felesége, hogy férjét hazavigye. Iszonyatos botrány tör ki a „nyugodt” kocsmában. Pár nap múlva búcsú; zűrzavar, késelés, felfordulás a „való világ” költözik Irgácsra és a kocsmába.

Aztán minden kezdődik előröl, mert az ÉLET már ilyen…"

Forrás: Győri Nemzeti Színház Honlap

A kocsma hangulata leginkább a "Sósra" emlékeztetett (a csornaiak mind ismerik a helyet), ami még élvezhetőbbé tette az előadást. :-)) A jelmeztervező egy zseni, olyan ruhákba öltöztette a szereplőket, hogy már azért megérte elmenni: Bőrdzseki+szűk farmer+fehér Adidos kondicipő, cicanadrág+otthonka+körömcipő... Legjobban az asszony tetszett, aki az egyik törzsvendég feleségét alakította. Mindig biciklivel jött be a kocsmába, és állandóan holtrészeg volt, emellett olyan laza szöveget nyomott, hogy már a hasamat fogtam a nevetéstől! :-)
A "pesti srác" nem volt szimpatikus, de ez érthető, mert azt hiszem, épp ez volt a lényeg, hogy nem legyen az. Mert kiderült, hogy ugyanolyan senkiházi, mint a kocsmatöltelékek. Csak neki még lelke sincs...

Nem vagyok nagy kritikus, és nem is láttam még sok színházi előadást, de egyszerűen nem találok hibát benne! Ha tehteitek, nézzétek meg! Jó kis korrajz, és hitelesen ábrázolja a falusi kocsmai életet. (Én már csak tudom, dolgoztam a Sósban! :-)) Mindemellett vicces is, és van mondanivalója. Nem elcsépelt, Koltai-féle magyar nyomor, amiben azon sírunk, amin nevetni kellene, hanem azon nevetünk, amin sírhatnánk is. És jól esik, és nincs keserű íz a szánkban, és büszkeséggel tölt el, hogy tényleg ilyenek vagyunk. Nem jut eszünkbe, hogy tulajdonképpen az egész helyzet kilátástalan és szomorú. Más szemszögből látjuk a képet.
Az előadás végén hosszan tapsoltunk, a színészek nem győztek hajlongani. Egy kis csapat felállt (láthatóan el akartak indulni), de a színészek még visszajöttek, hát ők állva tapsoltak tovább. Mi a leghátsó sorban ültünk. Nekem is eszembe jutott, hogy tökjó lenne, ha mindenki felállna, Erik meg is oldotta a helyzezet, felállt. Én csatlakoztam, s reméltem, hogy mindenki észreveszi, és ők is felállnak. Sajnos, nem így történt. :-( Azt hiszem, ez már sok embernek "ciki" lett volna, főleg azoknak, akik csak azért járnak színházba, mert hülye sznobok. A többség ilyen! Nyomogatják a telefonjukat, beszélgetnek, dobolnak a lábukkal, mikor még zene sincs, stb... Na mindegy, nyugtázzuk: a sznobok nemcsak bosszantóak, hanem hülyék is. De én lesz*rom, mert jól éreztem magam, és megérdemelte az előadás, hogy állva tapsoljak. :-))

Szavazzatok Cafatra!

2007.10.26. 11:03 | Andreia | Szólj hozzá!

Kedves Ismerősünk!

Beneveztünk a Whiskas fotópályázatára! Úgy gondoltuk, megérdemlünk egy kis nyilvánosságot! :-) Szerintünk a kép sem olyan rossz, amit beküldtünk... Képzeljétek, már egész jó helyen állunk a versenyben, és kaptunk üzenetet is (ismeretlen emberektől), akiknek nagyon tetszett, és 10 pontot adtak! :-)) Ez tökjó érzés!

Szóval, szavazzatok ti is négylábú barátotokra, itt! :-))

Köszönjük szépen!
Cafat és Andika

U.i.:
A szavazáshoz be kell jelentkezni, itt megteheted!

A Sör

2007.10.24. 11:46 | Andreia | 3 komment

Lecsónak ajánlom sok szeretettel az alábbi képet! :-))
(Csak a kedvedért fotóztuk le!)

süti beállítások módosítása